Mi teszi egyedivé a református művelődés szellemiségét és gyakorlatát?

Egyrészt történelmi hagyományunk a gyermekeink iskoláztatásának prioritása. Ez részben összefügg a reformáció céljával: iskolaépítő eleink azon fáradoztak, hogy az írástudatlanság leküzdésével mindenki számára hozzáférhetővé tegyék anyanyelvünkön a Bibliát. Másrészt fontos kiemelnünk, hogy egyházunk évszázadok óta segíti a református családokat abban, hogy gyermekeiket hitüknek és etikai meggyőződésüknek megfelelő szellemben nevelhessék fel. Mindezeken felül példaértékű a társadalmi-missziós küldetésünk az egyházi kötődéssel nem rendelkezők számára, akik azáltal, hogy jó iskolába szeretnék járatni gyermekeiket, bekapcsolódhatnak közösségeink életébe.

Milyen gyümölcseit látja beérni ennek a szolgálatnak?

A református hozzáadott érték – ezt mi nevezzük így – két elemből áll. Az egyik pillére a kiválóság. Az igény, hogy ne csak az átlagos iskolák színvonalát hozzuk, vonzóvá teszi intézményeinket sokak számára. Mindez a statisztikákban is megmutatkozik: diákjaink az országos kompetenciamérésen nemcsak az állami, de más egyházi fenntartású iskolákhoz képest is sorra jobb eredményeket érnek el a matematikai és az olvasási-szövegértési feladatok kitöltésében. A hátrányos helyzetű tanulóknak pedig szintén mi adjuk a legnagyobb többletet. A református hozzáadott érték második eleme lelki természetű: hitbeli meggyőződésünknek és protestáns világszemléletünknek minden tantárgyban, akár még egy fizikaórán is tükröződnie kell.

Mire fordítottak kiemelt figyelmet a jelenleg érvényes oktatásfejlesztési stratégiában?

A 2022–26 közötti időszak református oktatásfejlesztési stratégiájának középpontjában a hittanoktatás állt. Beszédes, hogy ezen a területen végzett szolgálatunkkal egyházi intézményeinkben közel hetven, míg az állami és egyéb fenntartású iskolákban kilencvenezernél is több tanulót érünk el hetente. Ez utóbbi csak ebben a tanévben tízezres növekedést mutat. Ezeknek a feladatoknak ellátásában megközelítőleg kilencszáz lelkipásztor, illetve ugyanennyi hitoktató vesz részt. Az ő munkavégzésüket szerettük volna megkönnyíteni az adminisztrációs kötelezettségek leegyszerűsítésével. Kidolgoztuk továbbá azt az előmeneteli rendszert, amelyben a pedagógusokat a fizetések növelésével, illetve differenciálásával motiváljuk az önképzésre, hogy hosszú távon is szívvel-lélekkel végezzék a munkájukat.

Milyen várakozásokkal tekintenek a következő évek elé?

Öt területen határoztunk meg fejlődési irányvonalakat. Először is a helyi, gyülekezeti fenntartói struktúrák mellett szeretnénk megosztott, térségi feladatellátásban gondolkodni. Másodszor kiemelten foglalkozunk azzal, hogy minőségi és értékalapú oktatást nyújtsunk gyermekeinknek. Harmadszor a keresztyén pedagógusok képzésében továbbra is meghatározó arányban és minőségben kívánunk részt venni. Végül az iskolai hitéleti nevelés különböző formái és szakképzéseink is nagyobb szerephez jutnak majd. Tervünk további része, hogy a fent említett területek mindegyikében figyelmet fordítsunk a szociális inklúzió, az oktatás-nevelés méltányosságának vagy éppen a tanulói életutak védelmének kérdéseire.

Gyülekezeteink miként tapasztalhatják meg iskolahálózatunk áldásait?

Jogos az elvárás, hogy az a több tízezer család, amely gyermekeit iskoláinkba járatja, megjelenjen a fenntartó gyülekezetek életében, sőt látogassa templomainkat. Ezen a téren sokszor türelmetlenséget tapasztalok magunkban. Fontos megértenünk, hogy a magvetés után nem azonnal következik az aratás. A gyülekezetbe hívogatás és a fokozatos betagozódás – különösen a jelenlegi, rendkívüli lelki éhség idején – a következő évekre nézve óriási missziói lehetőséget rejt magában.