Tavaszi délelőtthöz képest igen hideg és szeles időben álltam a trolibusz megállójában, amikor az út túloldalán egy óriásplakátra tévedt a tekintetem. Egészen különös szöveg virított rajta hatalmas betűkkel… Számtalanszor előfordul, hogy – talán szórakozottságból, vagy ki tudja, miért – az utcán vagy üzletekben lévő feliratokat félreolvasom. Ezek többnyire megmosolyogtató tévedések: például így változott a képzeletemben egy kozmetika „szépségmenü hölgyeknek” táblája „szépreményű hölgyekké”. Ez az út menti felirat azonban először inkább megdöbbentett, azután elindított bennem egy gondolatmenetet.

„Utolsó utam, utolsó lehetőség” – hirdette a plakát, és ha nem lett volna rajtam szemüveg, talán meg is dörgölöm a szememet, hogy tisztábban lássam. Hová visz ez az utolsó út? Milyen lehetőségről van szó? Kinek a vallomása ez?