A Szentírás több helyen is említi a zsörtölődést mint olyan rossz tulajdonságot, amelynek tulajdonosával kellemetlen, sőt nehéz egy fedél alatt élni. A példabeszédek könyvében öt alkalommal is olvashatunk erről. Egy fiatal tartalomkészítő visszatérő paródiatémája az örökké panaszkodó, mérgelődő családanya, akit igen jó érzékkel ábrázol. Nevetés közben azonban szinte belesajdul az ember szíve: tényleg ilyenek vagyunk, leszünk, ha nem vigyázunk?

Az ember sokszor hall ilyen mondatokat: „Fiatal vagy még, nem szabad ilyesmire gondolni!”; „Meg fogsz gyógyulni, ne add fel a harcot!”; „Megváltás volt neki a halál.” Mi azonban hálásak lehetünk, ha nem a világ jó szándékú, de a rettegő vagy gyászoló lélek számára valódi vigaszt nem nyújtó féligazságaiba kell kapaszkodnunk, hanem elmondhatjuk, „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”.

Ezen a napon nincs, akinek ne jutna eszébe valaki, akit az anyjának nevezhet. Ő az, aki etet, itat, dédelget, ápol, őriz, nevel, kísér, vigasztal. Egy személyben gyógyszer, menedék, otthon, étel, lexikon. Ölelés, nevetés, csók, játék, ének, jó tanács, szeretet. Minden, amire szükségünk van. A legnagyobb ajándék azonban az, ha valakinek hívő édesanyja lehet.