Miután nagycsütörtökön este Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, főpapi imájában azt kérte az Atyától, hogy „mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk”. Ennek a kérésnek, illetve igei ígéretnek a szellemében tizenhat éve – ötszáz évvel Kálvin születése után –, pünkösd előtt egy héttel a debreceni Nagytemplomban, az úrasztalán álló nyitott Károli-biblia előtt a Kárpát-medencei református püspökök aláírták a Magyar Református Egyház alkotmányát. Ezzel 2009. május 22-én újraegyesült a trianoni békediktátum következtében darabokra szakított magyar reformátusság.

Azóta időről időre megünnepeljük a magyar református egység napját, az idén – már május 23-án, pénteken délután elkezdve – május 24-én, szombaton. 2024-re is tervben volt az ünneplés, végül mégis elmaradt. A Kárpát-medencei egyházkerületek püspökei és főgondnokai tavaly áprilisban úgy döntöttek – nyilvánvalóan az úgynevezett kegyelmi botrány következtében egyházunkon kívül és belül is kialakult feszültségek hatására –: az egységnapi megemlékezést egy évvel elhalasztják, hogy az „ne válhasson a jelenlegi felfokozott hangulat áldozatává vagy politikai haszonszerzés eszközévé”. Hogy ez jó vagy rossz döntés volt-e, arról a református közösségen belül és kívül is megoszlottak a vélemények.