Ezékiel megdöbbentő kijelentései és tettei között szerényen húzódik meg három férfira tett utalása. A próféta Nóét, Dánielt és Jóbot hozta fel példaként: ők azok, akik ha egyszerre állnának ki egy vétekbe csúszott országért Isten előtt, kudarcot vallanának – csak saját magukat mentenék meg (Ez 14,12–23). Az özönvíztúlélő Nóét Mózes első könyvéből ismerjük. Előttünk van alakja, a mozdulat, ahogy magára, családtagjaira és a vele lévő állatokra húzza a bárka ajtaját. Túlélt ő is, családja is, a próféta által vizionált vétkes országból azonban gyermekeit sem szabadíthatná ki.

Dániellel az ősi Ugarit városában talált mitikus szövegekben találkozunk, Ezékiel ezen a helyen nem a bibliai Dániel könyvének központi alakjáról, hanem a legendák ködébe vesző, de Kánaán-szerte ismert királyról beszél, özvegyek és árvák támaszáról. Könyörgése szánalomra indította az isteneket, fiúval ajándékozták meg. Ezúttal ő sem menthetné meg a mítosz szerint halálba jutó gyermekét.

A harmadik alak, Jób, a Sátán kezébe adott játékszerként zuhant a mélybe – majd nyert gazdag jóvátételt az örökkévaló Istentől. A mindent elveszítő, meg mégsem törő ember példája ő. Nóé, Dániel, Jób. Három, a város bűnével szemben tehetetlen ember. Képtelenek elérni azt, ami az Úrral alkudozó Ábrahámnak sikerült: ő közbenjárásával feltételes könyörületet szerzett a pusztulásra ítélt Sodomának (1Móz 18,22–33). Ezékiel kinyilatkoztatása egyértelművé teszi, ilyesmire már nincs mód.

Az üzenet kemény, de nem elhordozhatatlan: térj meg, igyekezz igaz emberré válni. Menekülj meg! Ha Isten ítéletre emeli fel karját, nem számít, ki könyörög érted. Az Úr előtt meztelenül állsz, szívedig, vesédig lát, és amit ott talál, az alapján ítél. Ne hagyatkozz másra, hívd segítségül Istenedet, törekedj az igazságra! Ha így teszel, rettegés nélkül várhatod a számadás óráját.