A keresztyén egyház könyvvel a kezében született. Ez a könyv az Ószövetség, amelyhez hamarosan társultak az újszövetségi szent iratok. Ezért helyesen teszi egyházunk közössége, hogy bibliavasárnapi istentiszteletén minden évben megemlékezik erről a szent könyvéről, amely Isten kinyilatkoztatásának egyedül hiteles dokumentuma, erről szóló hívő emberi bizonyságtétel. Isten hozzánk szóló szava ugyanis nemcsak éltető erő, hanem végső eligazító norma is arra nézve, mit kell Krisztus egyházaként hinnünk, tennünk és hirdetnünk, miként kell élnünk.

Az anyaszentegyház léte tehát elválaszthatatlanul egybekapcsolódott e szent iratokkal. Minden istentiszteleti Szentírás-olvasás visszatérés ehhez az örök forráshoz, e velünk vándorló, éltető eredethez. Ezért a templom nem lehet előadóterem vagy iskola, nem elég az, hogy az úrasztalán ott van a nyitott Biblia. A Szentírás megszólaltatásának a legfőbb célja az, hogy a felhangzó Ige bennünk is életté, „testté” legyen (Jn 1,14), növekedést, érést hozzon, gyümölcsöt teremjen.