A doktori disszertáció anyagából összeállított kötet végigvezeti az érdeklődőt azokon az állomásokon, amelyeken a gyülekezet szolgáltatását igénybe vevő egyén és famíliája születésétől a végső búcsúig áthalad.

Miként a szerző is megfogalmazza, maguk a szakemberek is egyre nehezebben tudják pontosan meghatározni, mit nevezhetünk manapság családnak. Ennek a közösségnek nemcsak genetikai örökségét, de értékrendjét és a hagyományokat őrző, netán elvető döntéseit is figyelembe kell venniük azoknak, akik tagjait a gyülekezetben pásztorolni kívánják. A hat fő fejezetből álló kötet elsősorban azoknak kínál segítséget, akik hivatásuknál fogva szembesülnek a családok életének nehézségeivel a hagyományos egyházi év ünnepein kívül eső jeles alkalmakon.

Az elvi alapvetésekkel induló tudományos munka rövid etimológiai tisztázás után a magyar családokra vonatkozó vallásszociológiai helyzetképet tárja elénk, száz-százötven éves visszatekintéssel. A kötet egyik erénye, hogy a fejezetek tételmondatait kiemeli, így az olvasó nem siklik át egy-egy nehezebben érthető gondolat felett, az összefüggések egyértelműbbé válnak. Betekintést kapunk a magyar lelkiállapot-kutatásokba, megismerkedhetünk a családhoz kapcsolódó humán tudományok fő képviselőinek munkásságával.

A józan, szépítésektől mentes bevezető szakasz figyelmeztetését lényeges tudomásul vennünk: a család sérülékenysége abban is rejlik, hogy részben olyan emberek összetartozásából épül fel, akik nem választották egymást. Ennélfogva a közöttük kialakuló kötelék sem válik feltétlenül szeretetteljessé,