„Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” (Zsolt 69,6)

Telepakoltam az életem

önmagammal.

Egyre riadtabb félelemmel

hordom ezt a hordozhatatlan

terhet.

És vágyom arra,

hogy eléd boruljak, eléd heverjek,

kinyújtózkodjam és

megkönnyebbüljek végre

Titkos kamráim mélyéről is

kirakva mindazt a fényre,

ami sötét árnyékként kísért

és elválaszt tőled.

Böjtöm így lesz majd gyógyulás,

így leszek egyre inkább a tiéd

újra.

És hatalmas súlyoktól szabadulva

kiáltom szabadon:

halleluja!

Ámen.