Szomjazunk a változásra, Uram, arra, hogy megújult életet kezdjünk benned, ahol te vagy gondolataink és cselekedetünk iránytűje. És fogadalmakat teszünk, nagy elhatározásokra jutunk, hangosan mondjuk mindenki előtt, hogy majd most jobban és másként… és valóban őszinte bennünk a vágy, szeretnénk, ha a tetteink a te szeretetedet tükröznék. De meddig jutunk a magunk erejéből? Fogadkozásaink mire elegek? Kudarcaink után mikor kövesedünk bele mérgező cinizmusunkba vagy fényesre sikált önigazolásunkba? Legelőször adj nekünk megszomorodást és igaz bűnbánatot, Urunk! Csendet, amelyben meghalljuk bűneink felett ítéletet hirdető hangodat, de elér szívünkig Krisztus áldozatában megjelent kegyelmed is! Formálj minket türelmesen, mint az agyagot a fazekas, és ha kell, gyűrd össze az életünk, hogy kezed alatt azzá váljunk, aminek te elgondoltál minket!

Ámen.