Az ökumenikus imahét, a keresztyénség nagy nemzetközi összefogása vége felé járva érdemes szólni a hitükért üldöztetést szenvedőkről is. Megrázó eset történt például tavaly Indaurban, a Satprakashan Sanchar Kendra keresztyén közösségben. A gyülekezetben épp dicsőítő ének zengett, amikor hirtelen berúgták az ajtót. Sáfrányszínbe öltözött férfiakból álló csoport rohant be, felugrottak a színpadra, miközben a hindu felsőbbrendűséget éltették. A lelkészeket fejbe verték, a nőket a földre lökték, rémült gyerekek bújtak a székek alá. – Folyamatosan vertek minket, tépték a hajunkat – panaszolta az egyik bántalmazott. Mindeközben ilyeneket kiabáltak a támadók: – Mit csináltok itt? Miféle dalokat énekeltek?

A rendőrség hamarosan a helyszínre érkezett, de nem a támadókat vették elő, hanem a bántalmazott lelkészeket és a gyülekezet vezetőit tartóztatták le. Az áldozatok ellen – akik még napokig nem tértek magukhoz az eset után – vádat emeltek, ami nyíltan szembemegy a vallásszabadság alkotmányos védelmével. Ez az eset nem egyedi: az indiai Krisztus-követők, akik több mint harmincmillió hívővel Ázsia egyik legnagyobb és legrégebbi közösségét alkotják, egyre súlyosabb fenyegetéseknek vannak kitéve.

A vallási intolerancia itt is egyre súlyosabb méreteket ölt. Önbíráskodó csoportok falusi templomokba hatolnak be, keresztyén irodalmat égetnek, iskolák ellen intéznek támadásokat. A nyomás Közép- és Észak-Indiában a legnagyobb, ahol egyébként az evangéliumi keresztyén csoportosulások ha csendben is, de egyre jobban növekednek az alacsonyabb kasztba tartozó hinduk körében. A lelkészek titkos szertartásokat, kereszteléseket tartanak, kicsi, tranzisztoros rádiónak látszó, hangos Bibliákat osztogatnak, hogy az írástudatlan földművesek titokban hallgathassák a Szentírást, akár földjeik szántása közben.

A Global Christian Relief jelentése szerint Indiában naponta három-négy támadás éri a keresztyéneket. A közösségimédia-platformokat sokan eltorzított tények terjesztésére, gyűlöletbeszédre, a vallási kisebbségi csoportok elleni erőszakra való uszításra használják fel. Így fordulhatnak elő olyan esetek, mint ami 2024. január 27-én a közép-indiai Cshattíszgarh államban történt: mintegy ezer keresztyént arra kényszerítettek, hogy áttérjenek a hinduizmusra. Mindez rendkívül aggasztó az egyébként demokratikus államban, amelyben hivatalosan garantált a vallásszabadság. Az ország alkotmányának 25. cikkelye rögzíti ezt az alapvető jogot.

India-szerte sok arca van a keresztyénellenes erők megnyilvánulásának, beleértve az ügyvédek és hivatalnokok sokaságát, akik sorra nyújtanak be jogi panaszokat keresztyén szervezetek ellen. Az Indiában működő missziók elveszítik engedélyüket a külföldi hozzájárulások szabályozásáról szóló törvény (FCRA) miatt. Amióta egykori miniszterelnökük, Indira Gandhi 1976-ban, a rendkívüli állapot idején bevezette az FCRA-t, arra hivatkozva, hogy más országokból beavatkoznak hazája belpolitikájába, a szigorítások miatt egyre kevésbé lehet legálisan külföldi adományokat gyűjteni.

A keresztyénekkel szembeni növekvő intolerancia és az incidensek miatt több mint négyszáz befolyásos keresztyén vezető és harminc egyházi csoport közös felhívást intézett Draupadi Murmu elnökhöz és Narendra Modi miniszterelnökhöz tavaly év végén, amelyben sürgetik a határozott fellépést az erőszakos tömegek megfékezésére.

India egyre nagyobb szerepet tölt be a globális színtéren, gazdasági és geopolitikai partnerként olyan tényezővé válva, amellyel még az Egyesült Államok is kénytelen számolni. Azonban ez a felemelkedés olyan nehézségeket is rejt, amelyek próbára teszik az ország belső kohézióját és elkötelezettségét az alapvető emberi jogok mellett. Csak az idő dönti el, hogy a Nyugat meddig hajlandó figyelmen kívül hagyni a vallási üldözés jeleit, amikor India partnerként betöltött értékét mérlegeli. Az ország jövője és hitelessége azon múlik, képes-e egyszerre megőrizni gazdasági előretörését és a társadalmi harmónia alapvető értékeit.