Múltkor az öt verebecskéről beszéltünk, és a két fillérről, emlékszel? Egyik sem ér túl sokat, Isten számára mégis mindennél többet jelenthet öt verebecske és két fillér.

Öt kenyér és két hal nem túl sok étel. Főleg, ha rengeteg embert kell jóllakatni. El tudod képzelni, hogy öt kenyérrel és két hallal meg lehessen vendégelni sok ezer embert? Ugye, nem nagyon? Ha voltál már lakodalomban, főleg, ha részt vettél az előkészületekben, akkor tudod, milyen sok ételre van szükség mondjuk száz vagy százötven ember vendéglátásához. A házigazdák gyakran napokig készülődnek, hogy ennyi embert vendégül lássanak. Sok előkészületet és munkát igényel ez, és bizony igen sok pénzbe is kerül.

De több ezer embernek vacsorát adni? Elképzelni is nehéz, hogyan lehet ezt megtenni! Rengeteg alapanyag kell hozzá, szóval semmiképpen sem lehet elég öt kenyér meg két hal. Isten segítségével azonban semmi sem lehetetlen. Hallgasd csak meg a történetet! (Jn 6,1–15).

Jézust rengetegen követték. Mindenhova utánamentek, mert kíváncsiak voltak rá, mit mond nekik Isten országáról. Egyszer több mint ötezer ember hallgatta a tanítását. Hogy pontosan mennyien voltak, nem tudjuk, mert csak a férfiak voltak ötezren, mellettük pedig számtalan nő és gyerek. Ennyi ember bőven betölt egy kisebb stadiont.

Jézus egész nap tanította a népet. Lakatlan helyen voltak, és a tanítványok aggódni kezdtek. – Lakatlan ez a hely… – Ráadásul későre is jár.

– Lassan esteledik.

– Az emberek meg éhesek. Végül Jézushoz fordultak:

– Engedd el az embereket, hogy elmenjenek, és élelmet vegyenek maguknak.

Jézus azonban így válaszolt: – Ti adjatok nekik enni!

A tanítványok összenéztek: – Még hogy mi? – De miből?

Fülöp megvakarta az üstökét. – Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik. És akkor még jól sem laknának, csak egy kis darab kenyér jutna mindenkinek.

De mindegy is – legyintett. – Kétszáz dénár rengeteg pénz. Nincs nekünk annyi.

Végül András, Simon Péter testvére szólalt meg: – Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?

Jézus a tanítványaira nézett. Majd a kenyerekre és a halakra.

Végül bólintott, és ezt mondta: – Jól van. Ültessétek le az embereket! Mindenki leült a fűbe, és feszülten várta, mi lesz.

Hogyan fog Jézus több ezer embert megvacsoráztatni öt kenyérrel és két hallal? Jézus hálát adott Istennek az élelemért, és osztani kezdte a kenyeret és a halat. És csak osztotta, osztotta, osztotta. Egészen addig, amíg mindenkinek nem jutott. Amíg mindenki jól nem lakott.

Amikor pedig jóllaktak, így szólt a tanítványaihoz: – Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!

A tanítványok összeszedték, ami megmaradt. Tizenkét tele kosarat töltöttek meg az öt kenyér és a két hal maradékával.

Az emberek döbbenten néztek össze. – Ez jel!

– Csoda!

– Jézus az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba!

– Akire olyan régen vártunk! – kiáltozták boldogan, és királlyá akarták tenni Jézust. De ő visszavonult a hegyre, egymagában. Mert tudta, hogy az ő királysága nem ebből a világból való.