Oszlopos tagja a Budapest-Pesterzsébet-Klapka Téri Református Egyházközségnek gyülekezetnek. Volt református előzmény a családban?

Egyedül az egyik nagypapám volt névleg református, de a családunkból senki sem járt templomba, sem a testvérem, sem én nem voltunk megkeresztelve. A közeledésem az egyházhoz 2007-ben kezdődött, amikor kislányom az általános iskolát kezdte. Azzal állított haza, hogy hittanórára szeretne járni. Az osztályfőnöke ugyanis hitoktató is volt. Kislányomnak azt feleltem: semmi akadálya, ha szeretnél, akkor menj, ott rosszat nem tanulsz… Ennek az lett a vonzata, hogy vasárnaponként el kellett vinnem a templomba. Eleinte csak elvittem meg érte mentem. Később beültem én is az istentiszteletekre.

Miért nem rögtön?

A vallástalanságom miatt. De egyszer néhai Veress Gábor tiszteletes úr, aki az istentisztelet után az ajtóban állt, hogy kezet fogjon a hívekkel, észrevette, amint ugyanott megyek be a gyerekemért. Megszólított a templomajtóban, és invitált a következő igehirdetésre. Először vonakodtam, de rövidesen beültem egy istentiszteletre – a magvető példázatáról volt szó –, utána a következőre és megint a következőre. Mintha nekem és rólam szóltak volna a prédikációk. Sokszor megrendülve mentem ki a templomból: honnan tudhatja a lelkipásztor, hogy velem ez meg ez történt? Szégyelltem magam, amiért azt gondoltam az életemről, tökéletes, magamat jónak és hibátlannak hittem. Megértettem, pedig nem beszélték belém, hogy nem így van. Ez mégis egyfajta pozitív szégyenérzet volt, mert az igemagyarázatok során a valóban jó és tökéletes valakivel találkoztam, aki atyaian szeret, védelmez, és az életemet kész úgy irányítani, hogy jó gyümölcsöket teremjek.

Egyre inkább ott ragadt?

Sőt, vágytam ezekre a vasárnap délelőttökre. Ehhez a gyülekezeti tagok szeretete is kellett, meg hogy egyet gondoljunk. Örömmel lettem a női kör meg a heti bibliaóra tagja is. Fontossá vált, hogy meghallgassam a Bibliából áradó útmutatásokat. A Szentírás a mindennapomat meghatározó létszükséglet, irányadó lett.

Mikor kezdett szolgálni?

Alig telt el egy év, azt éreztem, nekem is kell tennem valamit azért a sok jóért, ami ott ér. Mivel kicsi volt a lányom, úgy gondoltam, a gyerekmunkában tudok hatékonyan segíteni. Például nyári hittan- meg ifitáborok háttérembere voltam, az autós szállításoktól a táborzárás utáni takarításig. Később, amikor a templomunk teljes felépülése lehetővé tette a bejárós táborokat, azok előkészítésében, lebonyolításában is részt vállaltam. Kis gyülekezet vagyunk, jól hasznosult, hogy már érettségi után egy pici postát vezettem, utána meg csoportés osztályvezető voltam a Magyar Postánál, szóval ismerős voltam a szervezéssel, tervezéssel. Közben egy idős pénztáros néni fokról fokra beavatott az egyházi pénzkezelés rejtelmeibe. A mai napig észreveszem, hol van feladat; meglátom, hol milyen tevékenységre van szükség, függetlenül a presbiteri tisztségtől.

Ez az első ciklusa?

A második. Jóval az első ciklus előtt felgyorsultak a folyamatok, felnőttkeresztség, felnőttkonfirmáció a negyvennyolcadik születésnapomon. Számadó gondnokként az egyházközség teljes pénzügyi területét, irodai szolgálatát viszem. Emellett bármi program van, segítek előkészíteni. Próbálom a tiszteletes munkáját úgy segíteni, hogy elsősorban a lelki dolgokkal kelljen foglalkoznia. Új lelkészről van szó.

Mit várnak tőle?

Annak idején Veress Gábor huszonhét év stabilitást adott a gyülekezetnek, utána több bizonytalan esztendő következett lelkészváltásokkal. Székely Zsolt higgadtsága, elfogadó szeretete rengeteget jelent nekünk, reméljük, hogy újraépül és növekszik a gyülekezet. Hála Istennek sok új arcot látni. A leánya időközben felnőtt.

Mi lett belőle?

Elvégezte a hitoktatói szakot Nagykőrösön, jelenleg ugyanott tanítói szakra jár. A gyülekezetben ő tartja a gyermek-istentiszteletet, részt vesz a konfirmációi előkészítésben, az ifjúsági csoport felelőse is. Közben óraadó hittantanár. Jó érzés ránézni, amikor hazatér a munkából, mert ő is töltekezik a saját hittanóráin.