Jézust többen is megszólították, hogy szeretnék követni, de előbb mindnek akadt valami dolga. Erre válaszolva mondta Jézus, hogy aki az eke szarvára teszi a kezét, de hátratekint, nem alkalmas az Isten országára (Lk 9,62). Munkásokra szükség van, ezért így folytatta: „kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2).

Jézusnak nem volt háza, ahogy ő mondta, nem volt fejét hová lehajtania. Aki földi életében követni akarta, annak vállalnia kellett ezt is. Neki olyan szolgákra van szüksége, akik mindent ott tudnak hagyni. „Vedd a példát Andrástól, / ki hallva hívó szózatot, / Hálóját se vonszolá ki: / érte mindent elhagyott.” Nem béresekre van szüksége, akik a munkaidőt nézik, hanem szolgákra, akik hűségesek az őket elhívó Úrhoz, pásztorokra, akik nem ijednek meg, hanem védik a nyájat. Mais igaz Jézus mondása: aki Isten országáért munkálkodni akar, annak mindig lesz munkája. Egyházunkban tavalyelőtt a lelkészi hivatás évét tartottuk. De nem csak a lelkészekre kell gondolni. Az igehirdetés szolgálatán kívül is van sok feladat, a lelkész nem tud mindent elvégezni. Gyermekeink nevelését sem hagyhatjuk arra, hogy majd az iskolai hittanórán megtanulja, hiszen már azzal elkezdődik, amit kicsi korban lát otthon. Fog hallani olyasmiről, amit csak akkor ért meg, ha megtanulta a szülőktől, mi az igazi szeretet, a hűség és a megbocsátás.

A házasság hetében ne csak a szülők boldogságára gondoljunk, mert van szép hivatásuk is, papi szolgálat: Isten akaratát megélni a gyermekeink előtt. Van sokféle gyülekezeti munka is, amelyben bárki részt tud venni a maga képessége, Istentől kapott ajándéka szerint. Talál feladatot: betegek, idősek látogatása, segítése, az értük való imádság, mind az Úrnak kedves szolgálat.

Kérjük az aratás Urát, hogy küldjön odaszánt munkásokat az aratásába!