A szükségletek elválasztanak tőled, Urunk, és olyan nehezen ismerjük ezt fel! Ha csak valaminek a hiányát látjuk, hogy mi kellene még, mire lenne szükségünk, egyre távolabb kerülünk tőled. És lehet valós vagy mesterségesen felizzított a szükség, egy idő után csak arra figyelünk, és már téged sem látunk.

A szükség kitakar téged az életünkből. De az sem segít közelebb hozzád, ha minden hiányunk egy csettintésre betöltetne, mert akkor meg miért is lenne rád szükségünk, hiszen megy az élet nélküled is! Urunk, most úgy döntünk, hogy mindent leteszünk a te kezedbe. És milyen nagy csoda, már van két üres kezünk, amellyel dolgozhatunk álmainkért, ölelhetünk, felemelhetünk másokat! Hisszük, hogy minden szükségünket be tudod tölteni, mi imádkozni és dolgozni akarunk, mert így élhetünk értelmes életet!

Ámen.