Isten kegyelme volt
Azt nem mondom, hogy az eltelt közel harminc év alatt nem volt olyan időszak, amikor itt akartam hagyni Gagybátort. Ám ha az egész eddigi utamat nézem, azt látom, hogy az itt élő embereknek, meg annak a tíznek-húsznak-harmincnak, akik járnak istentiszteletre, hirdetnem kell Isten Igéjét – vallja Bódi Noémi lelkipásztor, aki huszonnyolc évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát az abaúji faluban, de már a teológián is arra készült, falusi lelkész lesz.
Hogyan telt a napja?
Mindig nehezen indul el egy hét, főleg úgy, hogy a saját szolgálataimon kívül szombaton és vasárnap még helyettesítettem is. Ma délelőtt megtartottam hat órát, nemrégen értem haza, közben megérkezett az egyik leendő közfoglalkoztatottunk papírja, így egyeztettem a munkaügyi központtal. Zsúfolt volt, persze az ember mindig reménykedik: talán ez a hét egy kicsit lazább lesz, aztán pénteken rendre kiderül, hogy mégsem. Azonban az Úristen megadja a mindennapi feladataimhoz az erőt is.
Melyek azok a feladatok, amelyeket a legfontosabbnak tart a mindennapokban?
A hétköznapokban a tanítást. Két iskolában is oktatok: hétfőn, csütörtökön és pénteken a krasznokvajdai Béres Ferenc Általános Iskolában, kedden és szerdán pedig a Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Krasznokvajdán a hittanon kívül angolt tanítok, Felsővadászon szintén a hittanórák mellett egy osztályt viszek angolból, kettőt énekből. Szeretném átadni Isten csodálatos szeretetét és örömüzenetét a gyermekeknek mind a hittan-, mind az angol- és az énekórák alkalmával, hiszen akkor nem csak azokkal találkozom, akik az előbbire járnak. Ez a szolgálat, meg közben együtt lenni a gyülekezet közösségével örömben és bánatban, bizonyságot tenni a hétköznapokban, és hirdetni vasárnapról vasárnapra az egyháztagoknak Isten megváltó szeretetét.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!