Akármerre forgatom a fejem Csabdi domboldalon álló református templomának a magasából, térélményben van részem. Változatos fekvésű ez az ezerháromszáz lelkes Fejér megyei település a Gerecse keleti szélén, Bicskétől nem messze.

A szépen kifestett, egyszerű parókia külseje nem sejtet hatalmas fejlesztési előzményeket, sem belső luxusállapotokat. De a csabdi gyülekezet nincs is ott az agglomeráció, de még a Vértesaljai Református Egyházmegye legnagyobb, legerősebb gyülekezetei között. Átlagos istentiszteleten úgy tizenöten gyűlnek össze, az egyházfenntartói járulékot fizetők nem egészen hetvenen vannak.

Szabó Zoltán Levente megtermettsége, öblösen csengő baritonja, kamaszos közvetlensége már a találkozás pillanatában feltűnő. Szétnézek a parókia első szobájában, az ajtó belső felületét a ráakasztott, méltóságteljes lelkészi palást fedi. A Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet hívei adakoztak rá, de a lausanne-i gyülekezet tagjai is beszálltak. Ez akkor történt, amikor negyedéves teológushallgató korában Szabó Zoltán Levente Genfben volt ösztöndíjas.

A svájci tartózkodás emléke a könyvespolcokon a sok idegen nyelvű bibliakommentár is, a gyűjtemény első köteteit Genfben vásárolta apanázsából.

Az egyik könyvespolcnak támasztva egy gitár. Gazdája azt mondja, az egyetem után is kellett tanulnivaló, így „kinevezett fiatalként” bekéredzkedett Fekete Zoltán bátaszéki lelkipásztor ifitáborába. A fontos akkordokat már lefogja, de az ujjak átrendezése akkordváltásoknál még nem kellő sebességű ahhoz, hogy kísérje hittanosait. Nem adja fel, megtapasztalta evangélikus lelkész és hittanoktató kollégájánál az állami iskolában, mennyire beválik a gyerekekkel való jó légkör kialakításához.