Bethlen Gábor uralkodása (1613–1629) az Erdélyi Fejedelemség aranykorának volt tekinthető, az országban – a korábbi hányattatások után – alapvetően béke honolt, ami nagyrészt az ő következetes, belső nyugalomra törekvő politikájának volt köszönhető. A belső rend tartóssága nagyban múlott azon, hogy a Bethlen halála utáni fejedelem hogyan birkózott meg elődje örökségével. A kezdeti, a hatalomra jutással kapcsolatos nehézségek után a mérleg nyelve ezen a téren egyértelműen pozitív irányba mutatott.

A KÉT ATHNAMÉ – ÚT A FEJEDELMI SZÉKIG

Amikor Rákóczi Zsigmond rövid életű fejedelemsége elkezdődött, és fia, György apját követve Erdélybe ment, az akkor tizennégy év körüli gyermek apródként már megjárta egy másik uralkodó, Bocskai István udvarát is Kassán. Apja lemondása és halála után igyekezett megtartani a jó viszonyt mind a magyar, mind pedig az erdélyi főurakkal, valamint a korszak jelentős haderejét alkotó hajdúkkal is. Utóbbiak támogatása különösen jól jött számára, amikor mellette sorakoztak fel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felvidéki hadjárata során, ugyanis Rákóczi komoly érdemeket szerzett az uralkodó sikeres hadjáratában. Bethlen Gábor mellett, akire a protestantizmus védelmezőjeként tekintett, ezután is kitartott, így annak halála után nem véletlenül került szóba mint lehetséges utód. Bethlen Gábor ugyanis megromlott egészségi állapota következtében 1629-ben, negyvenkilenc évesen meghalt. Utódlása nem volt egyszerű, sem egyértelmű, egy ideig özvegyen maradt felesége, Brandenburgi Katalin uralkodása következett, de hamar kiderült, hogy ez nem tartós megoldás. Bethlen unokaöccse, István többedmagával úgy döntött, felkeresi Rákóczit Sárospatakon annak érdekében, hogy foglalja el ő a trónt.

A meggyőzés sikeres volt, az ekkorra már jelentős birtokokkal rendelkező Rákóczi – hajdúcsapatok kíséretében – el is indult a trónt elfoglalni. „Apró” nehézséget jelentett azonban, hogy mindeközben az erdélyiek már megválasztották uralkodójuknak az idősebbik Bethlen Istvánt, Bethlen Gábor testvérét. Rákóczi karakteréről árulkodik, hogy döntésén ekkor már nem változtatott, így mindent (fenyegetéseket, ígéreteket) bevetve sikerült az erdélyi rendeket jobb belátásra bírnia a fejedelmi szék várományosának kilétéről. Visszatérése Erdélybe sikeres lett tehát, 1630 decemberében már fejedelemként vonulhatott be Gyulafehérvárra, amiben komoly érdemei voltak Brandenburgi Katalinnak is. A korszakban ugyanis Erdély török vazallusként működhetett, ami azt jelentette, hogy az uralkodó kilétét is egyeztetni kellett a Portával.

A török – alapvető érdektelenséget mutatva az ügy iránt – két különböző névre kiállított oklevelet (athnamé) küldött, a kettő közül Katalin azt olvasta fel, amely György nevére volt kiállítva. Ez nem volt meglepő, hiszen hosszú ideje feszült kapcsolatban volt a másik jelölttel, idősebb Bethlen Istvánnal. Rákóczi György fejedelmi esküjét december 24-én tette le.