A második világháború az emberiség történetének legborzasztóbb katonai konfliktusa volt, amely a legóvatosabb becslések szerint is több mint ötven millió ember életét követelte. A harcok nyolcvan évvel ezelőtt értek véget, fájó szívvel emlékezünk meg erről a tragédiáról 2025-ben. Ugyanakkor reménységet merítünk Isten újjáteremtő hatalmából, bízva abban, hogy a béke és az élet győzelme örökké megmarad.

Ádám és Éva édenkerti engedetlensége után hamar kiderült, hogy az ember számára semmi sem maradt szent: Káin saját testvérének életét oltotta ki haragból, féltékenységből. A gyilkosság bűne azóta is velünk maradt, az emberi akaratból bekövetkező halál minden korszakon átívelve egészen napjainkig beárnyékolja oly sokak életét. Keresztyénként mindezt még jobban fáj látnunk, hiszen a természetes elborzadás mellett az is eszünkbe jut, mit érezhet ilyenkor maga Isten, aki minden egyes embert saját képmására, felbecsülhetetlen értékű, egyedi alkotássá teremtett. Bár a tömeges emberölések, a háborúk szintén évezredek óta végigkísérik történelmünket, olyan katasztrófa a huszadik század közepéig nem történt, mint amely a második világháborúban lezajlott. A föld szinte minden kontinensén folyó fegyveres összecsapásokban ötven-száz millió fő közé tehető az elhunytak száma, ennek sokszorosa volt azoké, akikre ezek a tragikus halálesetek közvetlenül hatottak, hiszen családtagjaikat, szeretteiket, barátaikat veszítették el.