Tudom, hogy te mindennap

megtanítasz ragyogni,

boldognak lenni, élni.

Áldásaiddal,

mint fényes palásttal,

beburkolózni,

és remélni, kérni,

hogy az a kegyelem,

aki te magad vagy,

maradjon itt velem,

hogy ne legyek egyedül.

Hogy tőled el ne maradjak,

és helyet, bent,

önmagamban a testvérnek is hagyjak.

Hisz tudom,

hogy eléd csak így állhatok.

Hogy ebben a rám bízott világban

– eszerint már nem egyedül –

ember, csak így,

csak veled vagyok.

Ámen.