„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.” (Zsolt 84,2–3)

Nálad otthon vagyok.

Már bennem ragyognak a

csillagok

Ugyanabban a testben,

és semmivel sem szebben,

nem is tökéletesebben,

de már máshogy vagyok

töredék.

Más nyelven értek,

más nyelven beszélek

önmagamról, rólad

Mert egyszerre ölellek,

egyszerre várlak.

S Lelkeddel eltöltött létemmel

hirdetlek

egyszerre ujjongó lélekkel,

s egyszerre végtelen békességgel

a sóvárgó világnak.

Ámen.