Negyven nap

Tudod, hány hónapot ad ki negyven nap? Majdnem másfelet. Öt hét és öt nap. Ez bizony hosszú idő tud lenni, ha mondjuk a nyári szünetet várod. De amikor végre eljön a vakáció, és nem kell óvodába vagy iskolába menni, negyven nap nagyon gyorsan elrepül, hiszen egy csomó csodás dolog történik veled. Sokat lehetsz együtt azokkal, akiket szeretsz: a szüleiddel, nagyszüleiddel, testvéreiddel és persze a barátaiddal is. Ilyen gyorsan telhetett el a tanítványok számára is a húsvét utáni negyven nap, amíg Jézus a feltámadása után közöttük volt. Emlékszel, kiknek jelent meg először Jézus, miután feltámadt? Igen, az asszonyoknak. Azután annak a két tanítványnak, akik Emmaus felé tartottak. És utána persze megjelent a többieknek is. Jézus halála után a tanítványai nagyon féltek, hogy őket is bántani, üldözni fogják. Jól bezárkóztak, hogy senki se tudja rájuk törni az ajtót. De gondolod, hogy Jézusnak számított a bezárt ajtó? Dehogy! Egyszer csak megjelent közöttük, és mintha mi sem történt volna, köszöntötte őket: – Békesség nektek!

A tanítványok először megrettentek, de aztán annál nagyobb volt az örömük. Tamás azonban nem volt velük azon az estén. Amikor előkerült, a többiek lelkesen újságolták, hogy találkoztak Jézussal. – Láttuk az Urat!

De Tamás csak rázta a fejét: – Az nem lehet! Kizárt! Ha nem látom a kezén a szegek helyét, nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem el. Nyolc nap múlva, amikor ismét együtt voltak, Jézus újra megjelent köztük. – Békesség nektek! – mondta, aztán így szólt Tamáshoz:

– Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! – Én Uram és én Istenem! – felelte Tamás. Jézus akkor így szólt: – Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek (Jn 20,24–29).

A következő hetekben Jézus többször megjelent a tanítványainak. Előttük ment Galileába, megjelent nekik a Tibériás-tengernél, ahol Péterre bízta a gyülekezetet. Egy napon így szólt a tanítványokhoz: – Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében! (Mt 28,18–19) Bármennyire boldogok voltak a tanítványok, hogy újra Jézussal lehetnek, egyszer elérkezett a búcsú ideje.

Negyven nappal Jézus feltámadása után felmentek az Olajfák hegyére, ahol Jézus így szólt: – Ne távozzatok el Jeruzsálemből egy darabig! Várjatok ott az Atya ígéretére! Mert erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek a föld végső határáig. Miután ezt mondta, a szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. A tanítványok csak álltak ott, és csodálkoztak. Nem akarták elhinni, amit láttak. Ám ekkor két férfi jelent meg mellettük fehér ruhában. Elmondták, hogy Jézus felment a mennybe, de majd egyszer visszajön, hogy magához vegye az övéit (ApCsel 1,4.8–11).