Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

A bizonyságtevők fellege vesz körül bennünket – ez ad erőt a hitvalláshoz és a szolgálatban való kitartáshoz – vallja Antal János. A világ reformátusságát tömörítő szervezet, a REV európai titkárát a világközösség missziójáról és a közelgő tisztségviselő-választásról is kérdeztük.

Ebben a pünkösdben is szól a meghívás, hogy visszatekintve rácsodálkozzunk mindazokra az ajándékokra, amelyeket a Lélekben kaptunk, ahogyan arra is, hogy mindezekben megvalljuk Isten hatalmát, valóságát, Jézus Krisztus megváltó munkájának, győzelmének a csodáját és a Szentlélek kimeríthetetlen ajándékát, vagyis hogy „milyen hatalommal vagy kinek a nevében” élhettük meg mindezt.

Ahány ház, annyi konfirmációs szokás. Kell-e, lehet-e egységes modellt alkalmazni? Cikkünkben két gyülekezetet mutatunk be, akik a saját lehetőségeiket kiaknázva jól működő rendszerben vezetik fiataljaikat a nyilvános hitvallásig: ismerjék meg a budapest-káposztásmegyeri, valamint a gyömrői közösséget!

Tikkasztó hőségben a fűnyírót tologatva imádkoztam és megértettem, Istennek mégis terve van Poroszlóval, bár én emberileg kevés vagyok hozzá, még ha csodálatos házastársat adott is mellém – vallja Pál László lelkész. – A Szentlélek ott, akkor a szívemhez szólt: „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”

Minden pillanatban ér külső és belső, érzelmi és gondolati próbatétel, és a békesség dühbe, indulatba csap át, az önzés vagy hiúság felülkerekedik, egy támadásnak vélt szóra visszavágunk, és elillan a lelki tisztaság tökéletességének illúziója. Más talán észre sem veszi, de ha figyelünk, tetten érhetjük magunkban, mennyire nem tudjuk tartósítani, megőrizni az olykor elnyert krisztusi állapotunkat.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Krisztus testének Kongóban is él része. Lehetőségünk van a hosszú távú együttműködésre itteni testvéreinkkel – vallja és bizonyítja Juhász Péter Gergő. A Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnökével a kongói konfliktus okairól, a keresztyének ottani helyzetéről, a szervezet térségfejlesztő törekvéseiről beszélgettünk.

Nincs közös olvasat, közös nyelv. Párbeszéd, hogy legalább tolmácsolni, mediálni próbáljunk? Arra meg ki veszi magának a fáradságot, ki vállalja! Hagyjuk Bábelt győzni: mi építjük. Hacsak... meg nem szólal fölöttünk a péteri hang. Az a prófétai szó, amely leleplezi közös bűneinket, és rámutat az egy reménységünkre. És hirtelen megleljük, ami összeköt, ott, ahol addig azt nem láttuk. Lesz együtt vállalt bűnbánat.

Nincs teljesen a kezünkben az irányítás, nem vagyunk urai az elemeknek.A tűz pillanatok alatt fellobban, az erejét pedig sosem szabad alábecsülni – kissé átírva a régi mondást: öl, pusztít és nyomorba dönt. Ezt bizonyítja a sok tragikus esetről szóló hír, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk füstmérgezésben meghalt emberekről, leégett családi házakról, nincstelenné vált családokról.

El tudjuk-e hinni magunkról, hogy a negatív tendenciát mutató egyházi statisztikák ellenére 2035-re növekedést láthatunk? Győri-Daniné Tóth Anett és Varga Emese lelkipásztorok egyházunk Missziói Szolgálata egyházstratégiai munkacsoportjának kérdéseivel, céljaival indultak országjáró körútra. Őket kérdeztük.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

A tanítványok sokat imádkoztak. Elérkezett a pünkösd napja, amely az első aratás ünnepe volt akkoriban. És hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat. Majd valamiféle lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.

– Először házicsoportot vezettünk a feleségemmel, majd presbiterré választottak. 2005-ben pedig az ifjúsággal kezdtünk foglalkozni, táborokat szervezni. Az elmúlt évtizedek alatt sokféle feladatunk volt, de az Atya elsősorban a fiatalokat, a missziót és a közösségépítést helyezte a szívünkre. Próbálunk az Ige köré olyan közösséget és környezetet építeni, ahová hétről hétre szívesen jönnek a fiatalok.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atyám!«”