Könnyű a megosztottságra nézni. Sokkal könnyebb, mint hinni vagy a közösért küzdeni. Mert a mellettem állóval kapcsolatban rögtön látom, mennyi mindenben különbözünk. Például más generáció. Ha mégsem, esetleg egészen más családi háttérből vagy társadalmi rétegből származik.

Talán mást olvasott, nem ugyanazokat a nyelveket tanulta. Netán más világnézet szerint értelmezi az eseményeket, mint én. Vékonyabb vagy dundibb, magabiztosabb vagy kevésbé az, érzelgősebben kapcsolódik Istenhez, mint én, vagy éppoly racionálisan – ami számomra már egészen kiábrándító... Szakadék tátong közöttünk, valóban magányos szigetek vagyunk.

Hogy még inkább távolítson a többiektől, kiszúrja a szememet a sok cikket, posztot érő botrányaink sora, a rengeteg hozzájuk fűzött kommentárral. Hogy valaki nemcsak mulasztással, gondolattal, szóval, de tettel is, bizonyíthatóan is a porba hullott.

Mekkora kísértés magamat különbnek gondolni titokban... Sokkal könnyebb arra néznem, mi adódik közénk álló különbségként. Győz Bábel. Nincs közös olvasat, közös nyelv. Párbeszéd, hogy legalább tolmácsolni, mediálni próbáljunk? Arra meg ki veszi magának a fáradságot, ki vállalja! Hagyjuk Bábelt győzni: mi építjük.

Hacsak...

Hacsak meg nem szólal fölöttünk a péteri hang. Az a prófétai szó, amely leleplezi közös bűneinket, és rámutat az egy reménységünkre. És hirtelen megleljük, ami összeköt, ott, ahol addig azt nem láttuk. Lesz együtt vállalt bűnbánat, amely sürget, feszít, amely tettet kíván, nem elcsépelt szavakat. És lesz közös feloldozás, hogy bár te és én gonoszt gondoltunk, de az Úr jóra tervezte azt fordítani, és nem halogatta tervét, már véghez is vitte. És a múltból is a jövő reménye fakad.

Ha megszólal fölöttünk a szentlelkes hang, ott és azonnal testvérekké válunk - hisz egy atya gyermekei mégis mi mások lehetnének? Nem önszántukból feltártak, és akik utána mégis önként tárják tovább a pénztárcájukat, a szívüket, önmagukat. Ahol nyíltan lehet szólni a vád veszélye nélkül, mert tudjuk: közös a vádlónk – és legyőzetett. Ahol érti minden nyelv, minden kultúra és szubkultúra, zenei stílus, szakkör, érdekeltségi kör a közös gyarlóságot és Isten mindent jóvá tevő kegyelmét. Simul justus et peccator – egyszerre megigazult és bűnös. Akik együtt bejárjuk ezt a mélységet és eljutunk erre a magaslatra, már üdvtársak vagyunk, akik egymás bánatán bánkódnak és egymás örömének úgy örülnek, mint sajátjuknak. Akik képesek magukról megfeledkezni a közösért, a másikért.

Egy elég volt a háromezernek. A tizenkettő elég volt máig ható ébredéseket indítani. Te és én is elegek lehetünk az Isten tervében, ha elkérjük az ő megbízatását és küldését. Sok botrány, sok különbözőség ellenében ott van az egy evangélium, amely nem válogat, meghódítja a legbevehetetlenebbnek hitt várakat ma is.

Bábel veszít, és a Lélek győz.