Az apostolok hét diakónust választottak maguk mellé, hogy segítsék a munkájukat. Az egyikük történetét már megismerted. Ő volt István, aki a halált is vállalta a hitéért. A másik diakónus Fülöp, róla bővebben beszél a Biblia. Ő tudta, hogy Jézus nem csak a zsidókhoz jött el. Emlékezett rá, mit mondott a Mester: – Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében (Mt 28,19).

Fülöp komolyan vette Jézus szavát, és elment, hogy beszéljen róla más népeknek is. Először a szomszéd tartományt, Samáriát kereste fel. Ez nem tűnik nagy dolognak, a zsidók azonban gyűlölték a samáriaiakat, és ha lehet, el is kerülték a vidéküket. De Fülöp nem foglalkozott ezzel, mert tudta, hogy Isten mindenkit szeret. És nem hiába ment el Fülöp oda! A szavára sokan hinni kezdtek az Úr Jézusban, és meg is keresztelkedtek (ApCsel 8,12). Isten Szentlelke ezután másik vidékre küldte Fülöpöt. Az Úr angyala így szólította meg: – Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely most néptelen. Fülöp nem igazán értette a helyzetet. Samáriában rengeteg ember élt. Sokakat megkeresztelt. Minek menjen akkor egy olyan helyre, amelyik néptelen? Lenne itt még elég dolga! Vagy akár Jeruzsálemben is. De nem akadékoskodott, hanem útnak indult. És egyszer csak a néptelen úton meglátott egy előkelő hintót.

– Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! – mondta neki a Lélek. A hintóban egy nagy méltóságú uraság ült. Az etióp királynő kincstárnoka. „Ezért az egy emberért kellett nekem idejönnöm?” – vetődött fel Fülöpben a kérdés. De amikor odalépett a kocsihoz, látta, hogy az etióp férfi az Írásokat tanulmányozza. Ézsaiás próféta könyvét olvasta éppen. Akkoriban a könyv nagyon drága mulatság volt. Ne is mai könyvet képzelj a kincstárnok kezébe, hanem irattekercset. És ne is a teljes Bibliát, hanem egyedül Ézsaiás könyvét. Egy ilyen irattekercs azonban kisebb vagyonba került, mert kézzel készítették.

Fülöp nézte a kincstárnokot. Jól láthatóan gazdag volt. Bármit megvásárolhatott volna Jeruzsálemben. És ő nem drága keneteket vagy finom kelméket vásárolt, hanem irattekercset. Isten Igéje fontosabb volt neki minden kincsnél, amelyet Jeruzsálemben beszerezhetett volna.

Fülöp megkérdezte tőle: – Mondd csak, érted is, amit olvasol? – Hogyan érthetném, amíg valaki meg nem magyarázza? – felelte a kincstárnok, és megkérte Fülöpöt, szálljon fel, üljön mellé, és magyarázza el Ézsaiás szavait, aki a Messiásról prófétált. Fülöp pedig beszélt neki Jézusról, elbeszélte tetteit, halálát és feltámadását is. A kincstárnok nagyon figyelt. Itta Fülöp minden szavát. És amikor valami vízhez értek, megkérdezte, hogy vajon ő is megkeresztelkedhet-e. – Ha teljes szívedből hiszel, akkor igen, megkeresztelkedhetsz.

– Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Így hát Fülöp megkeresztelte az etióp főembert (ApCsel 8,26–38). És megértette azt is, hogy sokszor nagy utat kell megtennünk egyetlen emberért