„Ott mindenki Istent kereste!” Nyugdíj előtt álló tűzoltó szavai ezek, aki a közúti baleseteket követő mentésekről beszél egy újságcikkben. Szörnyű helyzetekről, ahol emberéletek forogtak kockán. Ilyenkor egy szempillantás alatt zátonyra futnak rendezett életek. Sokakat meglegyint az elmúlás, megnyomorít a tragédia. Pár perce még vidáman, derűsen haladtak az úti cél felé, majd nemsokára zokogva borulnak szeretteik élettelen teste fölé.

A mentésekhez kivezényelt szakember bizonyságtétel-értékű szavakban ecsetelte, hogy ezekben a tragikus helyzetekben kivétel nélkül minden érintett Istent szólította. Mindenki. Ott senki sem volt ateista. A becsapódással, a bajjal együtt érkezett a hit. Senki sem kezdett filozófiai okfejtésbe, nem volt kommenthuszáros okoskodás, sértegetés, ironikus beszólogatás, csak fájdalmas, könyörgő segítségkérés, töredezett fohász. Megkésett konfirmáció. „Ott mindenki Istent kereste!”