Uram, köszönjük, hogy a te akaratodból élet sarjad a pusztulás után. Naponként igent mondasz erre a világra, és benne ránk is. Bárcsak erős hittel kapaszkodnánk abba az ígéretbe, hogy te tényleg megtartod életünk, és megmentő szereteteddel óvsz meg a viharban! Miért félünk olyan sokszor követni a hangodat? Miért szánjuk rá magunkat olyan nehezen, hogy veled menjünk a látszólag bizonytalanba? Miért olyan hangosak időnként a kételyek a szívünkben? Taníts minket az engedelmességre, hogy akkor is kövessünk, ha nem látjuk az út végét! Taníts minket a reményre, hogy akkor is rád tekintsünk, ha körülöttünk tombol a vihar! Taníts minket a bizalomra, hogy te kősziklaként megtartasz akkor is, ha minden elmerül a mélységben!

Ámen.