„Az 1956-os forradalmat követő megtorlás idején érettségizett, és kezdte meg egyetemi tanulmányait Viczián István. A hívő református fiatalembernek diplomája megszerzését követően két tanszéken is állást ajánlottak, de ez politikai okokból meghiúsult.

»Egész életemben megmaradt egy vágyálomnak: szerettem volna az egyetemre kerülni« – emlékezett vissza Viczián István. A tehetséges fiatal geológus nem kaphatott katedrát, zárva maradt számára az egyetemi oktatói pálya. »Idealista világnézete« miatt másodrendű állampolgárként élte és dolgozta végig a Kádár-korszak alatti aktív évtizedeit" – olvashatjuk Viczián István életrajzának bevezetőjét egy, a közelmúltban megjelent kötetben. Erdős Kristóf tanulmányából az is kiderül, hogy a geológus a diploma megszerzése után elnyert egy amerikai ösztöndíjat, de nem kapta meg a kiutazási engedélyt.

Hívő emberek és egyházi közösségek sorsáról szól a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában napvilágot látott Életjelek – Egyházi kisközösségek a hosszú hatvanas években című könyv. A szép küllemű, gazdagon illusztrált kötettel a négy történész szerző – Wirthné Diera Bernadett, Erdős Kristóf, Szuly Rita és Tabajdi Gábor – a Küzdelem a lelkekért tanulmánykötet és vándorkiállítás folytatását készítette el. Mint írják, „kutatásaink során megkülönböztetett figyelmet fordítottunk annak feltárására, hogy milyen eszközei, lehetőségei voltak a hitüket aktívan gyakorlóknak vallásuk egyéni és közösségei megélésére, értékrendjük, normarendszerük továbbadására a pártállami időszakban”.

Minderre jó példa Gyökössy Endre is, akit a teológiáról kirúgtak, de a péntek esti bibliaóráin – amelyeken idővel egyre szaporodtak a résztvevők – folytatta a tanítást. Mint később fogalmazott, aha nem taníthattam a teológián, tanítottam Újpesten”. Gyökössyt folyamatosan figyelték az állambiztonsági szervek, 1956-os szerepvállalása miatt pedig ,igyekezték megszorongatni a hatóságok”. Missziói munkája a pártállam szemében „a rendszerrel való szembehelyezkedést jelentette”