... életútja megihlette nemcsak a klasszikus írókat (például: Thomas Mann), hanem a József és a színes szélesvásznú álomkabát című nagysikerű musical szerzőit is (Andrew Lloyd Webber – Tim Rice). Minden részletében izgalmas, kalandos és fájdalmas fordulatokkal teli sikertörténet az övé, a nagy álomlátóé. Lelki tisztaság és bizalmas őszinteség vagy naivitás volt, hogy elmondta álmait a szüleinek és testvéreinek? Azt hitte, vele örülnek? Isten adta látomások voltak ezek a jövőről vagy saját nagyzási hóbort, fantázia? (1Móz 37,1–11) Utólag derül ki, színeződik át életünk csúcsán, honnan erednek a mi ilyen álmaink is. Érthető a testvérek felháborodása és féltékenysége. Árulkodó magatartása miatt azután még jobban meg gyűlölték a tarka ruhás kivételezettet. Nem hitték, hogy Isten választottja. Épp hogy meg nem ölték, eladták rabszolgának.

Szomorú véget is érhetett volna ezzel a családregény. Józsefnek minden oka meglett volna az elkeseredésre rabszolgasorsában, az idegenben. Arra is, hogy bosszút forraljon, ha egyszer esetleg kiszabadul onnan. De nem így történt. Nem adta fel a küzdelmet, hogy emberhez méltó életet éljen, dolgozzon és megvalósítsa az összetörtnek vélt álmokat. Ő volt erős és kitartó, vagy Isten őrizte és éltette benne a reményt?

Az elkényeztetett, árulkodó gyereket, bátyjai haragjának áldozatát Isten nem hagyta el. A rabszolgasorsban sok mindent megtanított neki. Mivel nem csüggedt el, tehetsége, szorgalma feltűnt: „Látta a gazdája, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.” (1Móz 39,3) Happy ending. De mégsem. Az újabb igazságtalanság ellen, amely gazdája feleségétől csábító álnokságként és dühödt, hazug vádként érkezett, nem lehetett védekezni. Hogyan bizonyítsa az ártatlanságát az ember, ha paráznasággal vádolják?

Mégsem adja föl, a börtönben is tartja magát. Végül hosszú évek után sikerül megvalósítani álmait. Azok az álmok Isten erősítő jelenlétét hirdették neki. Megszabadítják. Szabaddá teszik arra, hogy a körülmények ellenére tovább küzdjön. Mire kikerül a rabságból és fölér a csúcsra, emberré érlelődik: nem mások áldozata, hanem öntudatos, célját megvalósító ember.

Könnyű Istenben bízni a jó napokban, amikor egészségesek vagyunk, de a sötét veremben, a mélységben derül ki, miben és kiben bízunk valójában: magunkban, másokban vagy Istenben. Mit kezdünk az emberektől kapott jóval és rosszal, dicsérettel és rágalommal? Rajtunk áll. Krisztusi módon át lehet alakítani, hogy a javunkra váljon. Azaz áttenni, odaadni mindent Isten kezébe. Megbeszélni vele, és így tőle elfogadni.