GALILEAIAK

Különleges, mosolygós csapattal telepedünk le a dunaszerdahelyi református templom napsütötte aulájában. Mindannyian Z generációsok, a felvidéki Galilea ifjúsági csoport tagjai és lelkes szolgálói. A közösségüket második, lelki családjukként definiáló tizenévesek Gríger Krisztinára nem pusztán lelkipásztorukként, ifivezetőjükként, hanem kvázi nővérükként is tekintenek. A dunaszerdahelyi beosztott lelkész megtérésére visszaemlékezve megállapítja, fél életét Isten nélkül, a másik felét pedig már vele élte. Az ifjúsági munka a szenvedélye, amelyre a szabadidejéből sem sajnál áldozni.

A vele érkező ifisek egyike Santúr Adrienn, akinek az Atyához vezető útja egy tábori szolgálatra való meghívással kezdődött. A gyerekek szeretete miatt igent mondott, ám késztetést érzett, hogy megismerje, miről is szól ez az egész, lévén egyházi tábor. Így tehát vasárnap elment a bögellői református istentiszteletre – azóta pedig nem maradt el onnan. Sokrétű szolgálatokkal gazdagítja a Galilea közösségét: játékokat vezet, bizonyságot tesz, áhítatokat tart, és nem utolsósorban emberhalászként hívogatja az új tagokat, illetve buzdítja visszatérésre az elmaradozókat.

A pozsonypüspöki Écsy Eszter szintén az ifjúsági csoport buzgó szolgálója, keze munkái a különböző alkalmakat hirdető plakátok. Az Úr fokozatosan húzta közel magához konfirmációs órák, táborok, ifis beszélgetések révén. Egy ponton viszont döntenie kellett, amikor rájött, hogy mindent elvállalva felaprózódott az ideje, a fontossági sorrend elején pedig nem Isten állt.

Eszter továbbra is szembesült akadályokkal, azonban már teljesen másként állt hozzájuk: az Igén és imádságon keresztül kezdett beszélgetni Istennel, és megtapasztalta az ő állandó jelenlétét a nehéz helyzetekben is.

Hajlík Tamás a Galilea oszlopos tagja, keresztyén családban nőtt fel Padányban. A Teremtővel akkor mélyült el a kapcsolata, amikor lelkészük, Langschadl István bevonta őt az ifjúsági istentiszteletek, rendezvények szervezésébe. Tamás azelőtt jórészt mások elmondásából alkotta meg az istenképét, és igazán csak tanítvánnyá válása után értette meg, hogy az Atyával közvetlen, személyes kapcsolata is lehet. A Galileában a zenei szolgálatban vesz részt, de volt már műsorvezető is, és szívesen folytat mély beszélgetéseket társaival.

VALAKINEK VÉGRE ÉN IS LEGYEK ÉRDEKES!

Krisztina lelkészként és hitoktatóként egyaránt szembesült már olyan tanulókkal, akik minden módszer, téma, eszköz ellenére érdektelenségből emelt, áttörhetetlen kőfalat húznak maguk köré. Azonban az érem másik oldalát is látja, ezért megfordítja a káros sztereotípiát: ezek a mai fiatalok nagyon igénylik, hogy beszélgessünk velük, és legyen közösségük. Eszter hozzáteszi, a látszólag motiválatlan fiatalok sokszor csak nem találják a kiutat az adott élethelyzetükből. Ez az attitűd társaságban fel is erősödhet, akár passzív, borúlátó osztályközösséget kialakítva. – Sokkal könnyebb lenézni azokat, akik lelkesek, hiszen velük nem találják meg olyan könnyen a hangot azok, akik elveszettnek érzik magukat – fogalmazza meg Eszter.

Adrienn szintén érzékeli, mennyire nehéz megmozgatni a korosztálya érdeklődését. Olykor belső harcot vívnak azok, akik tényleges motivációval állnak hozzá valamihez, de félnek kimutatni azt, mert korábban elutasítással, gúnyolással, legyintéssel szembesültek. Adrienn határozottan elutasítja a beskatulyázó mondatot, miszerint a legtöbb fiatal életunt. Rámutat, hogy amiként közöttük, úgy a felnőttek között is vannak buzgó, minden lében kanál emberek, hasonlóképpen olyanok is, akik visszahúzódóbbak.

– Nem gondolunk bele, hogy mélyebb okai is lehetnek annak, ha valaki érdektelennek tűnik. Jó lenne áttörni a falat a nemzedékek között, hogy a felnőttek észrevegyék, nem ellenük vagyunk, a legtöbbször az vált ki konfliktust, amikor nekik akad bajuk velünk – hívja fel a figyelmet a lány.

Tamás szerint az is erősítheti a generációk közt magasodó falat, hogy az ő korosztálya sokkal nyíltabban, már-már tapintatlanul jelenti ki, ha valami nem érdekli őket, vagy épp hallgatásba burkolóznak, ha bizonytalanok egy-egy döntést, kérdést illetően – a kamaszkor pedig elkerülhetetlenül hozza magával az effajta viselkedést kiváltó helyzeteket. Kívülről nézve valóban kétségbeejtő látni, ha a gyermekünk látszólag üresen tengeti a napjait, faggatásunkra egyre ingerlékenyebben csattan fel, vagy épp tőmondatokkal ráz le; az a baj, ha megbélyegezzük őt emiatt, és az adjonistennek megfelelő fogadjistennel válaszolunk. Tamás ezt jellemzőnek tartja, főként az idősebb tanárok részéről.

Nem ritka, hogy a szigorú szeretet jegyében megfogalmazott, ösztönzésnek szánt mondatok egyenesen rombolják a tizenévesek amúgy is ingatag önértékelését. Ilyen az „utcaseprő leszel, ha így folytatod”, a „muszáj lesz előbb-utóbb célokat kitűznöd magad elé” – a sort hosszan folytathatnánk. Tamás rávilágít, hogy ezek a szemrehányások valószínűleg egy generációs dominó eredményei: a szülők gondolkodását meghatározza, ahogyan őket nevelték. Pedig bizonnyal ők is fel tudják még idézni, kamaszkorukban miket róttak fel nekik az idősebbek. Szerinte tudatosítani kell, hogy még nem élt hibátlan nemzedék a Földön, hiszen egy ember sem tökéletes.

A szülők részéről kihangosított csalódás abból is fakadhat, ha a gyerekeiket nem azok az érdeklődési körök, zenei előadók, sportágak vonzzák, mint őket, vagy egyenesen legyintenek a gyermekük által választott szakmára.

– Végképp kiöli belőlünk, hogy lekössön bármi, ha már gyerekként azt érezzük, mi sem érdekeljük a felnőtteket. „Akkor minek törjük magunkat?” – gondolják sokan. A felnőttek elvárják, hogy megtaláljuk a motivációnkat, mi pedig arra vágyunk, hogy valakinek végre mi is legyünk érdekesek! – fűzi hozzá Adrienn.

Krisztina az elhangzottakat árnyalva oszt meg egy ellenpéldát a kemény szavak ösztökélő hatásáról. Fiatalabb énjét nem jellemezte az életvidám, kedves hozzáállás, „durva pokrócként” viselkedve többeket megsértett a szavaival. Amikor lelkésznek készült, több jelzést kapott: ilyen magaviselet nem való egy lelki vezetőhöz. A fiatal nőt gondolkodásra, átértékelésre késztette a visszatükrözés, felismerve benne az igazságtartalmat: mások ilyennek látják őt.