Tíz nappal később

Voltál már külföldön nyaralni? Esetleg jártál távoli országokban is? Ha igen, akkor tudod, hogy másutt nem úgy főznek, mint nálunk. Más az ételek íze, fűszerezése, néha egészen furcsán néznek ki, és olyan alapanyagokból készülnek, amelyekről még nem is hallottál. Nem csoda, ha ilyenkor megkóstolni sincs kedved ezeket az ételeket. Élt egyszer réges-régen Izráelben egy fiú, akit Dánielnek hívtak, és akinek volt három jó barátja. Ők is eljutottak egy távoli országba, Babilonba, és bizony meggyűlt a bajuk az ottani ételekkel.

Azonban Dániel, Sadrak, Mésak és Abed-Négó nem nyaralni ment Babilonba. De nem ám! Fogolyként vitték el őket oda, mert a babiloni király legyőzte Izráel népét, és úgy gondolta, a legokosabb fiúkat a saját palotájában neveli fel, hogy aztán az udvarában szolgáljanak.

Nagyon jó dolguk volt a király udvarában a fiúknak. Semmiben sem szenvedtek hiányt. Minden reggel nagy tálcákon hozták nekik az ételt a király asztaláról. Finom húsételek, édes sütemények, gazdag szószok és bor várta őket. A többi zsidó fiú boldogan kóstolta ezeket a finomságokat, de Dániel szomorúan nézett a tányérjára. Tudta, hogy ez az étel nem neki való. Nem azért, mert nem elég ízletes. Nagyon is az volt! De Dániel Isten törvényei szerint akart élni. És emlékszel? Isten a törvényeiben meghatározta azt is, hogy mit ehetnek és mit nem a zsidók. Sőt arról is beszélt, hogy a különböző ételeket miként készítsék el. Dániel azonban nem tudhatta, hogy a babiloni királyi udvarban betartják-e azokat az étkezési szabályokat, amelyeket Isten tőle megkövetel. Esélyes, hogy nem tartották meg. Dániel nem akarta megbántani Istent, és ezzel így voltak a barátai is.

Gondolkodtak, mit tegyenek, és arra jutottak, hogy ha csak zöldséget esznek és vizet isznak, akkor biztosan nem szegnek meg semmiféle étkezési szabályt. Meg is kérték erre a palotafőnököt, aki igazán kedvelte Dánielt. Ám a férfi ijedten nézett rá:

– Nem tehetem! Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál!*

De Dánielnek erre is volt ötlete: – Tégy velünk próbát tíz napig! Engedjétek meg, hogy zöldségféléket együnk és vizet igyunk. Hidd el, nem leszünk egy cseppet sem soványabbak vagy gyengébbek, mint a társaink. A palotafőnök végül beleegyezett a dologba. Tíz napon keresztül Dániel és barátai zöldségeket ettek és vizet ittak.

Amikor eljött a tizedik nap, a palotafőnök alig hitt a szemének! Dániel és barátai ragyogó arccal, egészségesen és erősen álltak előtte, sokkal jobban néztek ki, mint azok, akik a király ételeit ették. Úgyhogy attól a naptól kezdve Dániel és barátai továbbra is ehették azt, amit kértek, és amiről biztosak voltak, hogy megfelel Isten rendelkezéseinek. És valami csodálatos történt: nemcsak egészségesebbek lettek, hanem okosabbak is.

Akármit kérdezett tőlük a király, mindenre tudták a választ. – Nahát – kiáltott fel Nebukadneccar –, ezek a fiúk tízszer okosabbak, mint a mágusaim és varázslóim! Ezentúl ők lesznek a tanácsadóim.