Hogyan emlékszik vissza első találkozására a Bibliával?

Gazdagon illusztrált gyermekbibliát kaptam. Mélyen eltöprengtem rajta. Magyarszecsődön töltöttem a nyarat, olvasgattam, és gondolkoztam a bennem felvetődő kérdésekről. Imádkoztam, fölnéztem a csillagos égre, és azt gondoltam, ez nem lehet a véletlen műve. Isten a teremtő, gondviselő, ő kormányozza a világot. Így indult el a hitem. Később választottam keresztanyát magamnak, tőle kaptam az első felnőttbibliámat, Károli-fordításút. A megtérésem egy vándortúrán történt, ugyanis édesanyám színjátszó kört szervezett gyerekekből, velük gyűjtöttünk adományt a Pápai Református Kollégium újraindítására. Egy póni húzta az ekhós szekeret, megálltunk a falvakban, ahol már mindig vártak bennünket, előadást tartottunk. Egyik este a lelkész elmondta, hogy Jézus Krisztus az, aki a bensőnkbe lát, és aki a szívek királya. Neki kell az életünk Urává válnia, akkor ő vezet bennünket. Amikor elénekeltük a „Jöjj, királyom, Jézusom…” kezdetű dicséretet, úgy éreztem, mintha hatalmas tűzijáték zajlott volna, különleges, ünnepélyes pillanatként éltem meg: egyúttal a megtérésem pillanataként is.

Másnap reggel megerősítettem, hogy Jézusnak szeretnék élni. Utána vártam a hatást, de valahogy nem érzékeltem. Lassan indult el a változás, de végül megnyugodtam, hogy Krisztus kegyelme nem úgy működik, ahogyan képzeltem. Nem pontokat osztogat, nem valamilyen teljesítményt vár. Mint János evangéliuma írja: a szél fúj, amerre akar, nem tudjuk, honnan jön és hová megy, de Isten Lelke dolgozik. Az életemben előfordultak korszakok, amikor nem szólt Isten, de olyanok is, amikor nap mint nap sorsfordító üzenetet értettem meg. Megtettem, amit kért, és az lett a következménye, amit Istennel megbeszéltünk.

Hitbeli döntés volt, hogy református intézményekben tanult?

Anyukám részéről igen, nekem más elképzeléseim is voltak. A Lónyayban nagyszerű emberi kapcsolatokat tapasztaltam, mert a hívő tanárok a testvéreink is voltak. Jó gyakorlat hétfőnként áhítattal kezdeni a hetet. Hagytak minket kibontakozni, és valóban érdekes programokat szerveztünk az egész iskolának, mert a második évfolyam voltunk az újrainduló gimnáziumban. Ez a kreativitásomat is megmozgatta, mert annyira kevés eszköz állt rendelkezésre, hogy sok mindent nekünk kellett kitalálni, megvalósítani. Később katekéta szakon végeztem Nagykőrösön, a diplomamunkám Katekézis az irodalomórán címmel született.

A bevezetőjében azt vizsgáltam, hogy a Biblia mint szöveg miként kapcsolódik az irodalomhoz. Isten megígérte nekünk a Szentlelket, aki magyarázza a Bibliát, tehát az emberi lélek találkozik Isten szavával. Ezek azok a pillanatok, amikor egyféleképp értjük azt a szöveget, és ez Isten Lelkének a munkája, nem a halott betűből adódik, amely önmagában többértelmű. Én Isten Lelkével olvasom a többi szépirodalmi vagy tudományos művet is, ezen a szemüvegen keresztül sajátosan szól hozzám a szöveg.