Ideje mennie

Elárasztják a nyelvhasználatot a félresikerült szófordulatok. Némelyik mintha lecsengőben volna, legalábbis például a média bizonyos szegmenseinek minden harmadik mondatában már nem találjuk… Maguk is megunták? Ilyen a „kiverte (kicsapta) a biztosítékot” vagy a „kiakasztotta a cukiságmérőt”.

Még mindig tartja azonban magát – sok egyéb között – az „ezt nem láttuk jönni”. Szajkózza unásig a közbeszéd és a sajtó, alkalmazva minden váratlan, meglepetésszerűen bekövetkező eseményre, fejleményre, olyasmire, amire senki sem számított.

Mivel ebből is, mint a hasonló mesterséges kifejezésgyártmányokból, tizenkettő egy tucat, ennyi példa jön.

„Ezt nem láttuk jönni, őszintén elmondott mindent”; „Ezt tényleg nem láttuk jönni: új lejátszót dobnak piacra”; „Ezt senki nem látta jönni, visszatérnek a hagyományos magyar nevek”; „Ezt nem láttuk jönni: így csúszdázik egy medve”; „Ezt a felhívást tényleg nem láttuk jönni”; „Ezt nem láttuk jönni: ennél a csatornánál kapott új munkát”; „Nagy változás a tenisztornán: ezt senki nem látta jönni”; „Ezt nem láttuk jönni: a korábbi képviselő rendkívüli bejelentést tett”; „Ezt nem láttuk jönni: kőkemény mínuszok csapnak le az országra”; „Ezt nem láttuk jönni: 30 fokos meleg lett Magyarországon április elsején”; „5 órán át esett a hó ebben a térségben: ezt senki nem látta jönni júliusban”; „Ezt a visszaesést senki nem látta jönni”.

Plusz egy. Különösen mulatságos ez a nyelvi klisé, ha a múltról beszélve használják: „Ezt nem láttuk jönni: így breakdance-elt III. Károly király 1985-ben.” Azaz: nem láttuk előre, ami már megtörtént…

Van jó szólásmondásunk az „egy bolond”-ról, a beszédnek erre a lazaságára is áll. Mindenki ismeri, nem idézem.

A citált fordulatot néhány éve még „senki nem látta jönni”, annál többen várjuk, hogy gyorsan menjen is a mai – enélkül is gyakran elképesztően nívótlan – nyelvhasználatból.