„Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben, láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”

(Zsolt 27,4) Azonban Istennek nem csupán a templom a hajléka, hanem az egész teremtett világ, a mindenség, amelynek csak parányi szegmense ez az áldott kék bolygó, az otthonunk, ahol élünk. A történet szerint amikor megkérdezték a rabbitól, hol lakik az Örökkévaló, szokás szerint visszakérdezett: hol nem lakik?

Mennyire igaza volt! De a szekularizált, örökösen időzavarban élő ember gyakran nem ér rá fölnézni az égre, amelynek festői kéksége, felhőinek patyolatfehérsége zavarba ejtően gyönyörű. A körülötte lévő tájat, a zöldellő fákat és a lába előtt nyíló virágokat sem ér rá szemügyre venni, mert siet a dolga után.