Az üzletekben hetekkel ezelőtt megjelentek az iskolaszerek: akciós füzetek, táskák, tolltartók. Ahogy a karácsonyt, húsvétot szintén már-már kínos előrelátással jelzik ugyanezek a kereskedelmi vállalkozások, úgy most az iskolakezdésre, tágabb értelemben pedig arra a tényre irányítják a figyelmünket, mennyire fontos részét alkotják a gyermekek nagy közös együttélésünknek. Ugyanakkora mennyire egyértelmű az a fogyasztói viszony, amelyet az iskolaszerek megvásárlásra felkínálása által teremt a kereskedő, annyira homályos, hogy amúgy az év többi tizenegy és fél hónapjában milyen szerepet szán a XXI. század Magyarországa az iskoláskorú gyerekeknek.

A kérdés megválaszolásához történelmi ismereteink ezúttal kevés segítséget nyújtanak. Már nagyszüleink idejében is teljesen mást jelentett a gyerekkor: máshol húzódtak az időbeni határai, ráadásul társadalmi helyzettől (szegények vagy arisztokraták) és környezettől (tanya, falu, város) függően szinte összehasonlíthatatlanul különböző állapotot jelentett gyereknek lenni. Ma a szinte ingyenes, magas színvonalú egészségügyi ellátás, a mindenki által elért és fogyasztott tömegmédia, valamint a kötelező köznevelés korában ezek az óriási eltérések lecsökkentek. Megszűnt a szegényeket sújtó tömeges gyerekhalálozás, a korai munkavállalás kényszere.

Viszont ma már az iskola sem jelenti a biztos és gyors társadalmi felemelkedést: a „tanulj keményen, hogy többre vidd” csak bizonyos szakmák, hivatások esetében igaz. A szorgalmasan tanuló tanár, lelkipásztor, tudós vagy egészségügyi dolgozó nem kerül a társadalom felső köreibe: ez mindig egy szűk réteg kiváltsága marad – az ide kerüléshez a tanulás nem elég, ugyanennyire fontos lehet a családi (kapcsolati) háttér, a kockázatvállalás vagy akár a véletlen szerencse.