Búra és valóság

Előfizetek

Némely iskolák olyanok, mint kicsi, búra alatti világok. Ez jól hangzik, nem? Ki ne szeretné gyermekét olyan bioszférában látni, amely mintha az élhetetlen Marson egy kis üvegkupola alatti világot jelentene, amelyben energia, víz, táplálék, növények, minden van? A búra alatti világok azonban valójában nem élhetők, mert egyvalami mégis hiányzik: a szél. Isten úgy alkotta a fákat, hogy ez a természeti erő tépje és ingassa őket. Ugyanakkor ha a fáknak felajánlhatnánk, hogy széltől védett helyen nőhetnek, valószínűleg örülnének neki. Aztán kidőlnének, ugyanis a légmozgás miatt kell mélyre ereszteniük a gyökerüket, így elbírják a saját súlyukat és a természet egyéb megpróbáltatásait. Ahogy a fáknak, úgy kell a gyermekeknek is megnöveszteniük a gyökereiket a kockázatvállalások és a konfliktusok közepette. Isten őket is mindennel felruházta ahhoz, hogy a közösségből adódó nehézségeket elbírják.

Az iskolakezdés visszatérés abba a ritmusba, amely szolgálhatja az oda járók egészséges fejlődését, ha szeretetteljes pedagógusok és befogadó kortárs közösség veszi körül őket.

Az iskola pedig éppen az a hely, ahol ez megtörténhet. Bizonyos tekintetben épp a búra ellentéte. Jonathan Haidt szociálpszichológus a Szorongó nemzedék című könyvében remekül kifejti, miért. Az iskolában érintkeznek egymással a gyermekek, mozognak, játszanak. Feladatokat és felelősséget kapnak, nehézségekkel szembesülnek (ha a tanárok nem óvják túl őket) és konfliktusokat oldanak meg. Ez mind fájdalommal járhat… amit Isten pontosan így tervezett el. Azért, hogy megtanulják ezeket a helyzeteket kezelni, ezáltal érzelmileg és közösségileg stabil és egészséges lelkük legyen. Aki óvja a gyermeket a szükséges kis fájdalmaktól, az a mentális (és sokszor fizikális) egészségétől fosztja meg őt.

Mi hát a valódi búra? A közösségi médiában, a pornóoldalakon és más virtuális valóságban (például videójátékokkal) töltött idő. Az okostelefonok megjelenése óta mérhetően többet használnak a fiatalok digitális eszközöket. Következésképpen a 2010-es évek eleje óta látványosan megnövekedett a szorongás, depresszió és függőségek aránya a tizenévesek körében. (A lányok és a közösségi médiahasználat tekintetében egyenes az arányosság, több száz (!) százalékkal nőttek a mentális zavarok.) Az imént említett digitális tereken sok egészségtelen és embertelen tartalom éri el őket, ami nem úgy hat rájuk, mint a fákra a szél, hanem mint betegítő féreg, pusztító orkán vagy épp a teljes szélcsend. Ráadásul sem a szülők, sem a tanárok, de sokszor még a barátok sem látnak igazán bele, ezért inkább a Csernobil körüli betonbúrához hasonlítanak, amelyet nem lehet felfedni, mert olyasmik kerülnének a felszínre… Ehhez a létezéshez pedig mi magunk is hozzájárulunk, ha nem foglalkozunk a gyermekek online életével. De hát nem ott is másokkal és a világgal érintkezik a gyermek?!

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!