George Whitefield, a Nagy Vándor

Előfizetek

Három évtizedes prédikátori szolgálata során több mint tizenötezer prédikációt tartott, akár napi négy alkalommal, kora reggeltől késő estig hirdette Isten Igéjét. Tüzes hangú, érzelemmel telített, jegyzet nélkül mondott beszédeit ezrek hallgatták, ennek köszönhetően egyik kulcsalakjává vált az első nagy ébredés időszakának a XVIII. században. George Whitefield, a népszerű prédikátor életének jártunk utána.

A nagy ébredés néven ismert, a XVIII. század első felében Észak-Amerikában végbemenő vallási megújulási mozgalom kapcsán általában Jonathan Edwards jut eszünkbe. Edwards kétségkívül az Újvilág egyik legnagyobb teológusa volt, neve összeolvadt az említett folyamattal, amely óriási hatása máig tapasztalható az amerikai protestantizmusban. Mellette azonban volt a korszaknak több másik fontos alakja is, talán a legjelentősebb közülük George Whitefield lelkipásztor, aki heves érzelmekkel telített prédikációi útján juttatta el Isten üzenetét hallgatóihoz.

GLOUCESTERTŐL GEORGIÁIG

Az angliai Gloucesterben, 1714-ben született, tehetsége a közszereplések alkalmával már fiatalkorában megmutatkozott. Kivételes szónoki és színészi képességeit a későbbi prédikációi során sűrűn és eredményesen kamatoztatta. Szerény anyagi lehetőségei ellenére Oxfordban járt egyetemre, ahol a Holy Clubban megismerhette John és Charles Wesleyt, a metodista mozgalom két majdani megalapítóját.

Későbbi ismertségében és népszerűségében az is szerepet játszott, hogy előszeretettel prédikált a szabad ég alatt. Az evangelizációnak ezt a formáját aztán John Wesley és mások is szívesen alkalmazták. A metodistává váló Whitefield első ízben 1738-ban utazott Amerikába, amikor is James Oglethorpe ezredesnek, a későbbi Georgia állam alapítójának csapatához csatlakozott. Az ő támogatását élvezve alapította meg a Bethesda árvaházat.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!