Imádság naponta háromszor

Te szoktál imádkozni? És mikor? Gondolom, étkezések előtt hálát adsz Istennek, és lehet, hogy lefekvéskor is összekulcsolod a kezed, hogy köszönetet mondj neki a csodás napért, amelyben részed volt. Az imádság fontos, hiszen így tudunk beszélgetni Istennel.
Emlékszel Dánielre, a fiatal zsidó fiúra, aki Babilonba került, és nem akarta megszegni Isten törvényeit? Bizony, így élt egész hosszú élete során, és Isten nagyon megáldotta őt. Sohasem feledkezett meg az imádságról, hiszen szeretett Istennel beszélgetni. Mindennap letérdelt az emeleti szobájában, kinyitotta az ablakot Jeruzsálem felé és fohászkodott. Először reggel, amikor felkelt, másodszor délben, harmadszor pedig este, mielőtt lefeküdt. Egész életében így tett, minden áldott nap.
Mire megöregedett, már nem Nebukadneccar volt a király, hanem Dárius, aki szintén kedvelte Dánielt, és hallgatott a tanácsaira. Sőt! Dániel lett az ország egyik főkormányzója! Persze az udvar főemberei közül sokan féltékenyek voltak rá, és el akarták veszejteni. De hiába próbálkoztak, nem találtak Dánielben semmi hibát. Ekkor gonosz tervet eszeltek ki. Ezt mondták a királynak:
– Felség! Olyan hatalmas vagy! Adj ki egy rendeletet, hogy harminc napig senki ne imádkozzon senkihez, csak hozzád! Aki megszegi, azt dobják az oroszlánok vermébe!
A király persze szerette a dicséretet, aláírta a törvényt. De Dánielt ez nem zavarta. Ugyanazt tette, amit eddig! Napjában háromszor térden állva imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan szokta, ráadásul nyitott ablaknál. Persze a gonosz urak azonnal beárulták:
– Dániel, a zsidó foglyok egyike semmibe vesz téged, ó, király, meg azt a rendeletet is, amelyet aláírtál, és naponta háromszor imádkozik a maga Istenéhez.
Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett, hogyan segíthetne Dánielen. De nem tehetett semmit, hiszen ő maga hozta ezt a bolond törvényt. Így hát Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe. Dárius nagyon aggódott Dánielért, éberen böjtölve töltötte az éjszakát. Reggel szaladt az oroszlánok verméhez. Félve kiáltott le:
– Dániel! Élsz még?
Nagy örömére Dániel válaszolt neki:
– Hogyne élnék! Nem ettek meg az oroszlánok! Isten angyala vigyázott rám, mert hű maradtam Istenhez!
A király boldogan húzatta ki Dánielt. Egy karcolás sem esett rajta! És tudod, mi történt? Azokat az embereket dobták be helyette az oroszlánokhoz, akik el akarták őt veszejteni. A király pedig levelet írt az országa minden népének, hogy rettegjék és imádják Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.
Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából. (Dán 6 alapján)