Mára hagyomány, hogy minden év augusztusában Balatonszárszóra érkez nek az egyházukról közösen gondolkodni kívánó reformátusok. Az ifjúság szolgálatának évében a generációk együttélése kérdése köré szerveződött a konferencia.

JÉZUS ARCA MINDEN HÍVŐ NEMZEDÉKEN VISSZARAGYOG

Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke arról beszélt nyitóáhítatában, hogyan ragyog fel Krisztus arca az őt követőkön, és alakítja át viszonyukat önmagukhoz és másokhoz. József történetével világította meg, hogyan változhat valakiben az önhittség alázattá. Amikor egyiptomi vezetőként megismerteti magát testvéreivel, Isten szabadításáról tesz tanúbizonyságot. Szeretettel, irgalommal fordul feléjük, nem fél kimutatni megrendültségét sem. Hite és őszintesége segít abban, hogy kapcsolódhasson testvéreihez és azok őhozzá. Kialakul a kölcsönösség: idősebb testvérei figyelnek rá, tisztelik, felragyoghat előttük is Jézus Krisztus arca. – A minőségi élet titka nem generációs, hanem egyedül hitbeli kérdés – fogalmazott a püspök. Majd hozzátette: – Csak szeretettel megy! Más kérdéseket, örömöket és terheket élnek át a különböző generációk, ezért nem erőszakos és bántó hozzáállásra, de nem is csak kiszolgálásra van szükség. Kölcsönösen vagyunk Isten eszközei, egymás hite által épülünk.

NE A FORMÁT, AZ ÉRTÉKET KERESSÜK!

Gér András zsinati tanácsos, a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kurátora bevezetőjében felvázolta a generációk elkülönülésének szabályszerűségeit. Elmondta, szokás láncolatként tekinteni az egymást követő nemzedékekre, pedig egyszerre több is szerepel a történelem színpadán. Míg korábban egy-egy emberöltő alatt csekély eltérés mutatkozott apák, fiak, unokák tapasztalataiban, foglalkozásában, környezetében és életszemléletében, a XX. századra megnőttek a különbségek. Ha ezekkel nem foglalkozunk, nem érthetjük meg egymást.

A zsinati tanácsos szerint ha őszintén kívánunk kapcsolódni más, általunk kevésbé értett generációkhoz, a közös alapértékeket érdemes megkeresni, és meglátni, azok hogyan érvényesülnek a másiknál. Az igazságosság alapértéke például az egyik generációs identitás szerint jelentheti a tekintélytiszteletet, míg a másik szemében éppen ennek a megkérdőjelezése. Az igazságkeresés lehet motivációja az elesettek felkarolását középpontba állítóknak, de ugyanígy a történelmi igazságtételt követelőknek. Ha ezt belátjuk, elkezdődhet a beszélgetés.

– A nemzedékek folytonossága stabilitást, keretrendszert is ad, amelyben átadhatjuk az örömhírt. A hit megharcolását nem tudjuk megspórolni az utánunk jövőktől, hiszen mások lesznek a kísértéseik, de a spiritualitásuk, a kegyességi gyakorlataik is. Mégis a mi mintáinkból tudnak táplálkozni! Hiszen ugyanaz a hitünk, és ugyanaz az Istenünk nemzedékről nemzedékre. Ezért imádkozhatunk értük, hitharcaikért, és tanúként beszélhetünk nekik Isten vezetéséről – mutatott rá Gér András.

EGYÜTTÉLÉS A MINDENNAPOKBAN

– A minket körülvevő világ dinamikusabban változik, mint az oktatás vagy az egyházi élet. Vajon adekvát válaszokat adunk-e a ma kérdéseire? – tette fel a kérdést Szontágh Pál közoktatási vezető, egyetemi oktató pódiumbeszélgetést bevezető előadásában.

Miután beszélt a generáció szociológiai értelemben vett fogalmáról, elmondta, inkább kulturális, mint életkor szerinti kérdés, ki tartozik egy-egy generációs identitáshoz. – Egy adott kor történelmét minden generáció másképp éli meg. Egy-egy nemzedéknek más a valóságérzékelése, és sokszor szótár kell ahhoz, hogy egyáltalán beszélni tudjunk egymással. Mindannyian furcsák vagyunk a másik szemében, de ha megismerjük egymás nézőpontját, közelebb kerülhetünk – mutatott rá az oktatási szakember. Erről a közel kerülésről beszélgetett ezután Szabó Elődné Gyulai Melinda iskolalelkész-vallástanárral és Balikó Zoltán teológus, matematikus, egyetemi docenssel.

Még a jól működő gyülekezetekben sem egyszerű megoldani, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz az egyes csoportok, miként lehet egyikből a másikba átlépni, együttműködni – szólt az első felvetés. – Akarjuk-e egyáltalán közösségeinkben a békés, szeretetteljes együttélést? Hiszem, ha a tudatos szándék megvan, akkor a kereteket meg fogjuk találni. Az akarás eredője pedig nem lehet más, mint Jézus Krisztus. Ő a mi békességünk – mondta Szabó Elődné Gyulai Melinda. Szontágh Pál hozzátette, a formákhoz érdemes rugalmasan viszonyulni, amikor egymás társaságát keressük, míg a tartalomból nem szabad engedni.

Az utánunk jövő generációk miatt kár sopánkodni, hiszen Isten gondviselő kegyelme megtartja egyházát, amíg ő vissza nem tér. Az pedig biztos, hogy az emberiség története Isten szabadítása nélkül folyamatosan félresiklik, értettek egyet a beszélgetés résztvevői. Majd az egyházi köz- és felsőoktatási tapasztalataikból merítve elmondták: meghallgatás és személyes jelenlét nélkül nem lehet a fiatalok felé fordulni.