Lesz elég hely?
Az egyik közösségi oldalon írta valaki: „Meghívtak egy esküvőre, majd visszakérték a meghívót azzal, hogy mégse menjek, mert nincs elég hely.”
Sokféle válasz érkezett az egymondatos bejegyzésre, de abban a legtöbben egyetértettek, hogy ez elfogadhatatlan, és ők bizony megszakítanák a kapcsolatot az ifjú párral. Más szintén leírta a saját esetét, miszerint a házasulandók felhívták őt azzal, hogy sokan jelezték a távolmaradásukat, ezért most őt is meghívják nemcsak az esküvőre, hanem a lagziba is. Ez sem sokkal szebb történet, és nehéz eldönteni, hogy itt az őszinteség becsülendő, vagy inkább jobb lett volna hallgatnia az ifjú párnak a körülményekről…
Nem újdonság, hogy nyáron megszaporodnak az esküvők, ahogy az sem, nem egyszerű eldönteni, kit hívjunk meg, és kit ne. Hacsak nem milliárdos az ember, aki a fél várost is vendégül tudná látni, különböző szempontok szerint válogatnunk kell a rokonok, barátok, ismerősök között az anyagi lehetőségeink, a kibérelt hely befogadóképessége és más szempontok alapján. Sokan ismerjük annak a kétezer évvel ezelőtti lakodalomnak a történetét, ahol valószínűleg nem a meghívottak voltak túl sokan, a mulatság egyik fő kelléke mégis elfogyott idő előtt.
Az ifjú kánai pár kétségkívül elszámolta magát, amikor a bort beszerezték. Igen nagy lakodalom lehetett, ha Jézus és családja mellett a tizenkét tanítványt is meghívták a vendégseregbe. Próbáljunk elképzelni valami hasonlót mai közegben: mintha a rokon vagy közeli barát lelkésszel együtt az összes konfirmandusát is meghívná valaki az esküvőjére. Valószínűleg nem az utolsó pillanatban szóltak a tanítványoknak, hogy ők is jöjjenek el, bár ezt nem tudjuk meg János evangélista leírásából. Mint ahogy azt sem, miért is lett kevés az innivaló – de nem is ez a lényeges a történetben. Amikor kiderült, hogy a lagziból még sok van hátra, de az edényeknek már csak az alján lötyög egy kis bor, kiállhatott volna a násznagy azzal, hogy „bocsánatot kérünk, mostantól csak vizet szolgálunk fel”, de ezzel valószínűleg nagy felháborodást keltett volna. Esetleg valamilyen kitalált indokkal berekeszthették volna a lagzit, hogy ne maradjanak szégyenben – ez sem lett volna szerencsésebb. Az utánpótlás akkoriban nem volt olyan egyszerű, mint ma, amikor valaki autóba pattan, és valahonnan szerez egy csomagtartónyi innivalót, mielőtt a násznép bármit is észrevenne. Mindkét verzió az ifjú párra vetett volna rossz fényt, hiszen a vendégszeretet ellen vétettek a figyelmetlenségükkel.
A megoldást ismerjük János evangéliumának második részéből, számos igehirdetés idézte már fel Jézus csodatételét, amelyből sokat tanulhatunk bizalomról, hitről, Isten gondoskodó szeretetéről. A kérdés az, mi meghívjuk-e Jézust a „menyegzőnkre”, adunk e neki helyet az életünkben.
