Marton Lajos: Iskolapolitikai kérdések

(Kálvinista Szemle, VI. évf., 37. szám, 1925. szeptember 12.)

Így, tanév elején mindenki az iskolára gondol, de különben is az utóbbi években állandóan napirenden vannak az iskolai kérdések, mert érzi azt a közvélemény, hogy kultúrszükségleteink és az iskolatípusaink nem fedik egymást.

A nyolc osztályú elemi iskola sokat emlegetett gondolata nagyon életrevaló, mert két felső osztályában nyújthatja azokat a polgári ismereteket, melyek nélkül sem földmíves, sem iparos nem élhet meg ma. Erkölcsi szempontból is nagy jelentőségű, mert megrövidíti az iskolából kiállás és a katonasor, illetőleg férjhez menés közt a nép életében eddig tátongó 8-9 éves sivár, sőt veszedelmes korszakot. Egyházunk pedig a két felső osztályban alkalmas időt nyer a konfirmációra és az ifjúsági munka megkezdésére. Csak legyen erejük az illetékes tényezőknek e nagy reform keresztülvitelére a falvakban, sőt a tanyákon is, akkor néhány évtized alatt nagy emelkedést fog mutatni népünk műveltsége.

A polgári iskola mindenestől népoktatási intézmény, hivatását azonban eddig nem tölthette be, mert csak a nagyobb központokban volt. Így inkább kisebb igényű középiskolaként szerepelt. [...]

A fiúpolgári általános műveltséget nyújtó munkáját a közpolgári status számára elvégzi majd az elemi két, illetve négy felső osztálya, előkészítő szerepét pedig bizonyos szakiskolákra a nagyszámú középiskola alsó tagozata. A középosztály leányai számára új típusú polgári iskolát kellene kiképezni, melyben a magyar, német és francia nyelvet és irodalmat, továbbá a számtant, a találmányi fizikát és vegytant, a föld és vegetációja biológiáját, az egészségtant, a história nagy epocháit és legújabb korát, a gazdasági, zenei és a nőket érdeklő polgári, valamint háztartási és háziipari ismereteket oly módszerrel kellene tanítani, mely a leánytermészetnek megfelel. Képesítene a nők előtt nyitva álló minden szakiskolára. A selekciót elvégzi majd az élet. (Folytatjuk.)