Az elmúlt években a mesterséges intelligencia (MI) a közbeszéd egyik meghatározó témájává vált. Nemcsak a technológiai világban, hanem a mindennapi életünkben is jelen van: ajánlórendszerek segítik a vásárlásainkat, digitális asszisztensek válaszolnak a kérdéseinkre, sőt szövegeket és képeket is képesek létrehozni. A Magyarországi Református Egyházban is egyre gyakrabban kerül elő a kérdés: vajon lehet-e helye ennek az új eszköznek a lelkipásztori szolgálatban? És ha igen, miként?

Lapunk hasábjain is rendre előkerül a téma, több cikkben is foglalkoztunk már azzal, hogyan változtathatja meg a lelkipásztorok szolgálati rutinját a technológia, prédikálhat-e a mesterséges intelligencia, vagy szólhat-e Isten hozzánk a kiszámított biteken és bájtokon keresztül. Most kilencvenöt lelkipásztor részvételével készült kutatás segítségével arra kerestük a választ, használják-e az MI-t lelkészeink, s ha igen, mire.

MI IS AZ AZ MI?

A mesterséges intelligencia (MI) a számítógépes rendszerek azon képességét jelenti, amely az emberi gondolkodáshoz hasonló feladatokat képes ellátni: szövegeket értelmeznek és állítanak elő, képeket generálnak, döntéseket segítenek. Az utóbbi időszakban a szöveggeneráló programok – ezek egyike a ChatGPT – váltak a legismertebbé, amelyek egy adott igehelyről, témáról képesek vázlatot, magyarázatot vagy akár kész szöveget írni.

Németh Balázs mérnök-lelkipásztor, aki számos előadást tartott már a témában, úgy látja, a technológia egyszerre lenyűgöző és korlátozott: – Sokan azt hiszik, az MI „mindenható”, holott nagyon is látszik, mennyire nem áll mögötte valódi gondolkodás. Csak azokat az adatokat képes feldolgozni, rendszerezni, amelyeket az ember megtanított neki. Természetesen hibázhat is, ezért mindig kritikusan kell kezelni a válaszait.

A kutatás szerint több lelkész vélekedik hasonlóan. Egyikük így fogalmaz: „Nem szabad tőle félni, de nem is szabad csodát várni: eszköz, nem társ.”

KILENCVENÖT

A kérdőívünket kitöltő kilencvenöt lelkipásztor jelentős része (48,4 százalék) igénybe vette már az MI-t lelkészi szolgálatában. A nemmel felelők aránya négy százalékponttal maradt el mögöttük, a többiek pedig nem voltak biztosak abban, hogy amit használtak, az valóban MI-nek számít-e. A nemmel felelők között jelentős arányban vannak a teljesen elutasítók, míg mások nem voltak elég „bátrak”, másnak nem nyílt rá alkalma. A lelkipásztorok hozzáállását jól mutatja az attitűdöket vizsgáló, egy–öt pont közötti skála, amelynek átlaga 3,5 lett, vagyis a nyitottság és a fenntartás között félúton helyezkednek el.

Az adatokból kirajzolódik, hogy a fiatalabb lelkipásztorok jóval nyitottabbak: a negyven év alattiak kétharmada már kipróbálta az MI-t, míg a hatvan felettiek többsége teljesen elzárkózik. A nemek arányát nézve a férfiak kicsit bátrabbak a kísérletezésben, de a különbség nem jelentős.

„Fiatal lelkészként úgy érzem, felelősségem is, hogy kipróbáljam, amit a gyülekezeti fiatalok nap mint nap használnak” – írta egy válaszadó. Egy idősebb lelkipásztor ezzel szemben így nyilatkozott: „Én már maradok a jól bevált eszközöknél: Biblia, papír, csend.”