... fáraó nem tudta, hogy amikor Mózes és Áron kérésének ellene mond, sőt egyre keményebben ellenáll, és elzavarja őket a színe elől, akkor a Mindenhatóval száll szembe. Nem ismerte a héberek Istenét. Nem is akarta megismerni. Így beszélt:

„Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt.” (2Móz 5,2) Naivitás, gőg, felfuvalkodott önhittség, hogy figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát. Ma is sokan mondanak hasonlót: kicsoda az Isten, akiről az egyházak prédikálnak? Nem ismerem, nem érdekel.

A természeti katasztrófák sorozata után azonban már a fáraó emberei is megelégelik a csapásokat, mondván, „pusztulóban van Egyiptom” (10,7), és ők kérik, hogy engedje elmenni Mózest és népét, de az uralkodó a saját hatalmában hisz. Pedig a legsúlyosabb és a végső ezután következik. A kivonulás éjszakáján minden elsőszülöttnek meg kell halnia. Az történik meg az egyiptomiakkal, amit egy korábbi fáraó parancsolt a héber fiúgyermekekre nézve (1,22).

A mai bibliaolvasó talán megbotránkozik azon, milyen kegyetlenül sújtja Isten népe ellenségeit. Fölmerül a nagy kérdés: Isten megkülönbözteti a népeket és embereket, egyéni életeket? Személyválogató? Izráelt szereti, Egyiptomot nem? Ami az egyik népnek szabadulás, az a másiknak pusztulás és halál? Isten szabadítása mindig valakinek a halálába kerül? Tapasztaljuk, és az Újszövetség felől olvasva a bibliai történeteket ezt értjük meg: a halálon átmenve van szabadulás. Jézus életéből is megértjük, hogy az egy igaz, azaz az ő halálába (és feltámadásába) kerül az embervilág megváltása és szabadulása. Krisztus gyermekkora is úgy kezdődik, hogy Heródes gyilkos indulata elől éppen Egyiptomba kellett menekülnie Józsefnek és Máriának a gyermekkel. Az Úr angyala szólt Józsefnek álmában: „…menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg szólok neked, mert Heródes halálra fogja keres- tetni a gyermeket.” (Mt 2,13) Egyiptom tehát menedék lett a későbbiekben. Alexandriában kiterjedt zsidó diaszpóra élt. A mai ottani keresztyének büszkén vallják, hogy Egyiptom is szent föld.

Történelmében és folyamatában kell látnunk az egyes ember, valamint a nemzetek és birodalmak életét. Mi csak a jelenét, a keresztmetszetét érzékeljük, ezért elhamarkodottan ítélünk. Hasznos olvasni az Ószövetséget, mert ezek a több mint háromezer éves elbeszélések segítenek nagy távlatokban gondolkozni. Megértjük, hogy nemcsak a népek történelme, de a saját életünk eseményei és tragédiái is benne vannak Isten tervében, aki irgalmasan vezet a jövőbe