Hogyan fogalmazódott meg a találkozó ötlete?

Magam is sütő-főző ember vagyok, szeretem a konyhát, a jó alapanyagokat. A világ egyik gyönyörű táján, kultúrák ütközési pontjában élek, itt minden megterem. Az embereinknek református identitásukból adódóan megvan az a precíz, odaadó, hitvalló hozzáállása, hogy a rendelkezésre álló lehetőséggel, mint jó sáfár, éljenek. A vendégszeretet az életünk szerves része: ha valaki eljön hozzánk, az utolsót is odaadjuk neki. A keresztyén ember nem tud megelégedni azzal, hogy csak ő bővölködjék az áldásban, hanem azt krisztusi szeretettel a másikkal is meg akarja osztani. Amikor rájöttünk, hogy ezt nemcsak mi, hanem a más tájegységeken élő reformátusok is így gondolják, létrehoztuk a Református Ízek Találkozóját.

Hogyan képzeljük el azt, amikor összegyűlnek a Kárpát-medence református élelmiszer-termelői?

Ilyenkor egymást boldogítják az emberek azokkal az ízekkel, amelyeket az Isten adta tehetségük kamatoztatásával termeltek meg. A hívő ember tanulékony, odafigyel a másikra, és ha az valamit jobbat tud, azonosul vele. Én például itt tanultam meg a kárpátaljai testvérek specialitását, a saslikot készíteni. A legfontosabb mégis a közösség, a beszélgetések. A konyhájukon keresztül belelátni az emberek lelkébe is. Ez közelebb hoz minket egymáshoz, amire nagyon is szükség van a mostani időkben.

Hasonszőrű emberek, akik a Biblia zsinórmértéke szerint élünk, ne csak zárt körben tegyük ezt, hanem minél hangosabban hirdessük, hogy azok, akiknek fülük van, meghallják, a gonosz szándékúak pedig megrettenjenek. Mert az Úristen a mi oltalmunk, egyedüli reménységünk. Amit mi az ételekben megélünk, az is erről szól, semmi másról.

A rendezvény szlogenje: „Több mint gasztrofesztivál.” Miben jelenik ez meg?

Az Isten azért adott nekünk erőt, képességet és értelmet, hogy gondoskodjunk arról, gazdálkodjuk azzal, amiben élünk. A 90. zsoltár így imádkozik: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Ebben ott rejlik a hála, hogy a képességeimmel megtehettem, amit rám bíztak. Emellett magában foglalja a teljes bizalmat, amely szerint az Úr a jövőben is meg fog segíteni, hogy az ő dicsőségére és családom, felebarátom javára munkálkodhassak. Nem utolsósorban pedig megadja, hogy református keresztyén magyarként jól érezzem magam a bőrömben. Számomra ezt fejezi ki a Református Ízek Találkozója.

Miért fontosak a helyi termelői közösségek?

Kálvin azt mondta, minden dolgunk odaadó, hitvalló véghez vitele is istentisztelet. A szorgalmas, Isten dicsőségére végzett munka eredménye megkérdőjelezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy boldogabban él, aki kétkezi munkával dolgozik meg a kenyeréért, mert tudja az árát. Nálunk most épp a fűszerpaprika szezonja van, az emberek hajnaltól sötétedésig ezzel foglalkoznak. Fárasztó, aprólékos, de minőségi munka, nem lehet elhamarkodni. Jó hallgatni az embereket, amikor elújságolják, Isten hogyan óvta meg őket a természeti katasztrófáktól. Ezeket a hangokat meg kell hallani és értékelni kell, mert ha olyan generációt nevelünk ki, amelyik a Tescóból veszi a kenyeret, és nem is ismeri az eredetét, az élet boldogságát sem fogják tudni fölfedezni. Mert Istennek az az akarata, hogy ne csak higgyünk, hanem értsük, tudjuk is, mit hiszünk. A magyar értelmes nép, ennek a konyháján is meg kell látszódnia – és látszik is.