Ézsaiás küldetése azért is érdekes, mivel a próféta elhívásés megbízástörténetét nem közvetlenül a prófétai könyv elején, hanem a hatodik fejezetben olvassuk. A jeruzsálemi templomban különleges, rendkívüli, megrázó, nehezen elbeszélhető tapasztalást él át ez a kiváló férfi: látta az Urat (Ézs 6,1). Ugyanilyen tapasztalásra hivatkozik Ámósz (Ám 9,1), Míkájehú pedig ekként: „Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.” (1Kir 22,19; 2Krón 18,18) A magdalai Mária is azáltal lesz hírnökké a húsvéti találkozás után, hogy látta az Urat (Jn 20,8).

A többi tanítvány is erről tesz bizonyságot Tamásnak (Jn 20,25). Ézsaiás a templomban, az ég és a föld metszési pontján, Isten akaratából szemlélheti a felséges Úr magasztosságát, dicsőségét, megkapja erős, életre szóló küldetését. Zakariás pap szolgálatának végzése közben szintén a szent helyen részesült abban az életet megrázó kegyelemben, hogy látás és hallás által különleges isteni üzenetet kapott (vö. Lk 1,8–25). Ézsaiás látásában különleges, a Szentírásban csak itt előforduló angyali lények, a háromszor két szárnyú szeráfok himnusza kíséri a csodálatos találkozást. „Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,3) Az egyik szeráf érinti meg az oltárról vett parázzsal a végességét, kicsinységét, alkalmatlanságát érző, mégis isteni küldetésben részesülő próféta ajkát: a háromszor szent Isten lépett közel Ézsaiáshoz.

A keresztyén egyház évezredek óta az úrvacsorai liturgiában idézi a szeráfok magasztalását, várva, hogy a hívő ember ebben a közösségben megláthatja és tapasztalhatja a háromszor Szentet. „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” (Jel 4,8)