A közelmúltban felkapta a média és a közösségi oldalak sora is azt a balul sikerült politikai kampányt, amelynek során egy plakáton a mesterséges intelligencia a debreceni Nagytemplom tornyára a megszokott református csillag helyett római katolikus keresztet varázsolt, valamint egy a valóságban ott nem lévő, középső tornyot is, szintén kereszttel. Malőr. A keresztyén kultúra hangos védelme során épp ennek a kultúrának a sajátosságairól sikerült elfelejtkezni.

A csillag református identitásszimbólum, vagyis olyan jel, amelyen keresztül a közösség nyilvánosan fel tudja mutatni saját lényegét, és ugyanilyen identitásszimbólum számunkra a Nagytemplom is. Nem csoda tehát, hogy az esetet követően a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnökségi tanácsa közleménnyel igyekezett megnyugtatni az olykor a tulajdon szemében is kételkedő köz hangulatát, amely szerint: „A csillag a helyén van”. A szépen megfogalmazott közlemény miközben elhatárolódik a manipulációtól, nagyon tömören összefoglalja a szimbólum lényegét is: „az útmutatást jelképezi a Világ Világossága felé.”

Bár a gyülekezet példásan használta ki ezt az ügyet a csillaglétbe való belehelyezkedésre, a nyilvánosság nem tragikusnak, inkább komikusnak ítélte a helyzetet, s a fennálló rend karikatúrájaként értelmezte azt. A karikatúra persze csak akkor működik, ha a közönség érti a benne meg- mutatkozó túlzást – de mi volt itt a túlzás? A reakciókból egyértelmű, hogy a csillag lecserélése a keresztszerű jelre. A mesterséges intelligenciának mindegy, mi van ott, se hite, se identitása. Azokkal, akik a képet figyelmetlenül használták fel, nem tudom, mi a helyzet ezen a téren. Az viszont elgondolkodtató, hogy ha nem „tolják túl a biciklit”, és a Nagytemplom rendesen, csillagostul szerepel azon a bizonyos plakáton, számonkérte volna-e bárki egy vallási identitásszimbólum politikai célú fel- vagy kihasználását?