Sebestyén Jenő: Lapunk és a református intelligencia

(Kálvinista Szemle, VI. évf., 39. szám, 1925. szeptember 26., folytatás)

Mert a Kálvinista Szemlének a maga erejéből kell fenntartania magát kizárólag. Mögötte nem állnak hivatalos testületek vagy pénzcsoportok; csak a hűséges előfizetők és olvasók serege. És mi örülünk, hogy csak azok állanak; mert a hűség s az elvi és lelki közösség óriási erkölcsi tőke a mi szemünkben. Hiszen ha ez megmozdul, nagy arányokban indulhat meg a lap fejlődése is, amelyre velünk együtt annyian várnak.

És erre a fejlődésre ma, a világnézeti harcok idején, különösen is nagy szükségünk van. A Kálvinista Szemlének tehát éppen ezért lassankint el kell jutnia minden öntudatos és intelligens magyar református család asztalára. És itt a hívő lélek bibliás intelligenciájára gondolunk elsősorban, s nem a főiskolai vagy egyéb iskolai végzettségre csupán. [...] Szeretnénk tehát például a ref. iskolaügy, a ref. nőmozgalmak és női munkák, a ref. gyakorlati erkölcsi élet, egyházpolitika stb. sok-sok érdekes kérdését is megtárgyalni; helyszűke miatt azonban még, sajnos, nem tehetjük. Milyen örvendetes és lelkesítő dolog lenne tehát számunkra, ha olvasóink ezrei szerte az országban megindítanák a személyes munkát, és mindenütt, amerre járnak, akár egyenként is, de gyűjtenék számunkra az új előfizetőket! És ha szabadna egyszer előfizetőinktől és olvasóinktól legkevesebb karácsonyi ajándékul nekünk is valamit kérni, akkor az lenne, hogy szerezzen legalább december 24-re, de ha lehet, előbb is, mindenki a Kálvinista Szemlének legalább egyetlenegy új előfizetőt! Ha ez Isten segítségével megtörténnék, oly új fejlődési lehetőségek nyílnának meg lapunk számára, amelyek túlszárnyalnák még a legszebb reménységeket is.

Mi várjuk a lelkek megmozdulását, intelligenciánk felébredését, egyházépítő munkánk felvirágozását s a magyar egyházi sajtó megerősödését, és hisszük, hogy reménységeinkben nem fogunk csalódni.