Az adóbevallás előkészítése sokak számára rutinfeladat, néhány kattintással letudható kötelezettség. Mégis van benne olyan döntési pont, amely túlmutat az adminisztráción: az adó egy százalékának felajánlása. Ez az apró gesztus nemcsak az anyagi támogatásról szól, hanem arról is, hogy az állampolgár mely közösség, ügy vagy szervezet mellé áll. Idén háromszázharmincnyolcezren döntöttek úgy, hogy a Magyarországi Református Egyházat támogatják, ez az összeg félmilliárd forinttal több a tavalyinál.

Ez önmagában figyelemreméltó, hiszen a népszámlálási adatok és az egyházi statisztikák szerint a református közösség egyházfenntartói járulékot fizetőinek száma mintegy kétszázötvenezer fő. A jóval több felajánló tehát azt mutatja, hogy bár nem rendszeres templomba járók, sokan mégis értékesnek tartják az egyház tevékenységét – mondja Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője. – Nyolcezerrel többen döntöttek így, mint tavaly. 2025-ben a százezret is meghaladta azok száma, akik úgy ajánlották fel az egy százalékukat, hogy nem regisztrált gyülekezeti tagok. Óriási bizalmat mutat ez a református egyház iránt, ami valóban örömteli – teszi hozzá a hivatalvezető.

A személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásáról szóló törvényt a kilencvenes évek közepén hozta meg az országgyűlés. Először csak civil szervezetek lehettek kedvezményezettek, majd 1997-ben megnyílt a lehetőség az egyházak előtt is. Ez fontos fordulópontot jelentett, hiszen először vált lehetővé, hogy az állampolgárok ne csak egyházközségüket támogathassák közvetlenül, hanem az egész felekezetüket is.

– A rendszer bevezetése óta igaz az, hogy az egy százalék nem csak adótechnikai eszközként értelmezhető. Szavazat arról, hogy az emberek szerint mely intézmények, szervezetek érdemesek a bizalomra – fogalmaz Duráczky Bálint szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.

TÁRSADALMI SZOLGÁLAT ÉS HITÉLET

A támogatások motivációja gyakran nem elsősorban a hitéleti tevékenységhez kötődik. A szociológiai tapasztalatok alapján a felajánlók sok esetben a diakóniai és közéleti munkára reagálnak: Bethesda Gyermekkórház, hajléktalanmisszió, cigánymisszió, drogprevenciós programok – mind láthatóvá teszik a református egyház jelenlétét a társadalomban. – Az emberek itt valójában nem a hitéleti tevékenységet értékelik, hanem a közéleti és a diakóniai munkát – hangsúlyozza Duráczky Bálint.

– A jelenség nem egyedi: a Krisna-tudatú Hívők Közössége vagy a Buddhista Közösség szintén látványos növekedést ért el az egyszázalékos felajánlásokban; jóval nagyobbat, mint amennyit a tagságuk indokolna. Az emberek ott is a látható társadalmi munkát díjazzák – magyarázza a szociológus.

A „CSENDES” KAMPÁNY

A református egyház 2025-ben nem klasszikus értelemben vett egyszázalékos kampányt folytatott. Az Ez is református elnevezésű sorozat célja nem az volt, hogy látványos plakátokon vagy harsány hirdetésekkel győzze meg az embereket, hanem hogy hitelesen, személyes történeteken keresztül mutassa be az egyház sokrétű szolgálatát. A kampány „suttog a háttérben”, folyamatos, lassú jelenlétet biztosítva. A kommunikáció főként rövidfilmekkel, fényképekkel és személyes történetekkel zajlott a közösségi médiában, ahol hiteles arcok idézték meg az egyház mindennapi valóságát.

– A kampányban olyan hívő reformátusok jelentek meg, akikkel a mindennapokban is találkozhatunk: tanárok, óvónők, kórházi dolgozók, lelkészek. Mindannyian arról vallottak, mit jelent számukra a hitük, a munkájuk, hogyan segítenek a közösségüknek. Ezek a történetek nem az egy százalékról szóltak, szóba sem került benne az adófelajánlás. A hangsúly arra került, hogy megmutassák, tevékenységük a református hitükből fakad, még ha ez a kívülállók számára nem feltétlenül látható is – mondja Mező István Mózes.

– A kampányban láthatóvá tettük azokat a szolgálatokat is, amelyek nem a reflektorfényben zajlanak, de nélkülözhetetlenek a közösség számára. A Bethesda Gyermekkórház, az iszákosmentő misszió, a hospice-ellátás, a drogproblémákkal küszködő fiatalok segítése mind olyan területek, amelyek megérdemlik, hogy az emberek tudják: ez is a református egyházhoz tartozik. Csakúgy, mint számos református rendezvény, amely értéket ad, elgondolkodtat, miközben közösségbe hívja az embereket, például a Reformátusok Szárszói Konferenciája, a Református Zenei Fesztivál, a Szeretethíd vagy a fiataloknak szóló Csillagpont Fesztivál – teszi hozzá a hivatalvezető.

Beszélgetőpartnereim szerint a siker nem egyedül a kampány érdeme, közös munka gyümölcse: a gyülekezeti lelkészek, az intézmények dolgozói és az egyházban dolgozó szakemberek együtt formálták a képet. A végeredmény az lett, hogy sokan azok közül is, akik nem tartoznak gyülekezethez, a református egyháznak ajánlották fel az egy százalékukat.

MENNYIT IS ÉR EGY SZÁZALÉK

Gondolhatnánk, hogy a csaknem három és fél milliárd forint csupán kisebb tétel a teljes egyházi költségvetésben. – A valóság ezzel szemben az, hogy ez a legnagyobb szabadon felhasználható forrás. Az összeg évről évre hozzájárul a missziók munkájához, hiszen az egyház segít a hajléktalanokon, betegeken, drogfüggőkön, szegényeken, alkoholistákon, a társadalom nehéz helyzetben lévő tagjain, miközben működtetjük az intézményeinket is: az iskolákat, az óvodákat, a levéltárakat, a múzeumokat. Az orosz–ukrán háború kezdete óta rengeteg adományt vittünk a kárpátaljai testvéreinkhez is – enged betekintést a költségvetés tételeibe Mező István Mózes, majd kifejti: az ifjúság évében arra törekedtek, hogy országszerte több száz közösségben segítsék a fiatalok bevonását, megmaradását, erre a célra mintegy százmillió forintot különítettek el.

– Az egyszázalékos felajánlások hozzájárulnak ahhoz, hogy a Bárka táborokban több ezer hátrányos helyzetű gyerek nyaralását tegyük lehetővé, a telefonos lelkigondozói szolgálaton keresztül segítsük a bajba jutottakat, és nem feledkezünk meg a szenvedő közel-keleti keresztyénekről sem – sorolja.

BIZALOM ÉS FELELŐSSÉG

– Az egy százalék felajánlása nemcsak pénzügyi támogatás, hanem egyben bizalmi döntés is. Azaz amikor valaki ezt megteszi, az ezzel kifejezi a bizalmát – véli Mező István Mózes, aki szerint ez a támogatottság kötelezettséget jelent: az egyháznak láthatóvá kell tennie, hogy felelősen gazdálkodik, és a segítség valóban emberek életét változtatja meg. Duráczky Bálint kiemeli, minden nyilatkozat számít.

– Azoknak is érdemes élniük a lehetőséggel, akik úgynevezett nullás bevallást adnak be, vagyis nincs adófizetési kötelezettségük, ugyanis a NAV a felajánlók számának arányában osztja szét az egyházak között azon adózók egy százalékait, akik nem rendelkeztek róla. Éppen ezért a látszólag jelentéktelen nyilatkozat valójában sokat számít: ebben az esetben nem pénzösszegről, hanem a közösség súlyáról dönt.

Mező István Mózes ehhez kapcsolódva így fogalmaz: – A jelenlegi számok ugyan meghaladták az előző évekét, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátradőljünk. Fontosnak tartjuk, hogy az embereket folyamatosan tájékoztassuk az erőfeszítéseinkről, hiszen így látják értelmét a támogatásnak. A felelősségünk hosszú távra szól, hiszen a bizalmi tőke is évek, évtizedek alatt alakul ki, és mindent meg kell tennünk, hogy ez megmaradjon.

A jövőről beszélve Duráczky Bálint a szekularizációt emeli ki. – A fiatal generáció már nem vallási identitás alapján dönt, hanem személyes élmények és közvetlen tapasztalatok alapján. Nekünk az a feladatunk, hogy amit az egyház megmutat magából, hiteles legyen, és valódi találkozást tegyen lehetővé. Csak így maradhat meg a társadalmi bizalom.

Szerinte a történelmi egyházak – katolikus, református, evangélikus – mindegyikére a tagság csökkenése a jellemző, miközben a támogatók száma még tartja magát. – Ez egyfajta „kegyelmi állapot”, amely azonban nem marad így örökké. A kérdés az, hogyan tudja ezt az egyház hitéleti kapcsolódássá alakítani – fogalmaz.

CIVIL SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYES DÖNTÉSEK

Nemcsak az egyház, hanem annak intézményei, alapítványai is versengenek az adófizetők figyelméért, esetükben a civil egy százalékért. A Bethesda például 2025-ben kétszázhatvanmillió forintot kapott ezen a címen, ami harminckét százalékos növekedés az előző évhez képest.

– A támogatók sokszor személyes tapasztalataik alapján döntenek: van, aki a gyülekezeti alapítványnak ad, más az óvodának, megint más valamelyik országos szolgálatnak. Már kis körültekintéssel is csak jó döntést lehet hozni – állítja Duráczky Bálint, aki olyan, ifjúsági vezetők képzését segítő alapítványt választott, amely kizárólag adományokból tartja fenn magát. – Fontosnak tartom, hogy az ifjúsági közösségeknek legyen utánpótlása, legyenek jól képzett vezetők, akik a következő generációt segítik. Ez az alapítvány pontosan ezt teszi, és tudom, hogy számukra nélkülözhetetlen a támogatás – indokolja választását a szociológus.

Mező István idén a Bethesda Alapítvány mellett döntött, mert mint mondja, saját családjában is megtapasztalta, mit jelent annak a gyermekkórháznak a szolgálata, ahol a támogatások életeket mentenek.

A döntéseik közös nevezője: olyan szervezeteket támogatnak, amelyekben személyesen is bíznak, és ahol látják, hogy minden forint életeket változtat meg. Ez a személyes kötődés a civil egy százalék esetében különösen erős motiváció.

HITELES KÉPVISELET

A jövő nagy kérdése, miként tudja a református egyház megtartani és megerősíteni ezt a társadalmi bizalmat. A szekularizáció előrehaladtával egyre kevésbé természetes, hogy valaki vallási alapon dönt akár adójának egy százalékáról. Egyre inkább a személyes élmények, a társadalmi felelősségvállalás és a közvetlen tapasztalat számít.

– Ezért az egyháznak nem egyszerűen láthatónak kell lennie a társadalomban, hanem hitelesen kell képviselnie és hirdetnie az evangélium üzenetét. Az egy százalék több anyagi forrásnál: a társadalom szavazata magáról az egyházról, hiszen a reformátusság örök értéket képviselve Istenre mutat – hangsúlyozza Mező István Mózes.

A hárommilliárd-négyszáznegyvenmillió forintos eredmény egyszerre siker, társadalmi jelzés és lelki kihívás. Azt mutatja, hogy sokan értékelik az egyház tevékenységeit még azok közül is, akik nem gyülekezeti tagok. Ugyanakkor figyelmeztet: a támogatást nem magától értetődőnek, hanem kegyelmi ajándéknak kell tekinteni.

– A református egyház feladata, hogy ezt a bizalmat hűségesen őrizze, felelősen gazdálkodjon vele, és mindenekelőtt az evangélium hirdetésére fordítsa. Az egy százalék így válik valódi tőkénkké, nemcsak forintokban, hanem emberek életében is – zárja a beszélgetést a hivatalvezető.