Milyen kérdések vagy hangsúlyok kerültek előtérbe a Generális Konvent ülésén, amelyek a következő időszakban meghatározhatják az együttműködést a magyar református egyháztestek között?

Ilyenkor sorra vesszük a közös témákat. Idén a legfontosabb kérdés a diaszpórakonferencia előkészítése volt. Időpontjaként kitűztük a jövő május végét. Erre a találkozóra meghívást kapnak a Kárpát-medencén túl élő magyar reformátusok képviselői is. Egy másik lényeges téma, amelyről ezúttal még csak tájékoztattak bennünket, a Református Egyházak Világközösségének nemrég lezajlott thaiföldi ülése volt. Erről rövid beszámolót hallottunk, és várjuk a világközösség hivatalos dokumentumait, hogy azok megérkezése után érdemben is tudjunk válaszolni rájuk.

Az utóbbi hetekben a református világ figyelmét valóban felkeltette a Thaiföldön tartott világkonferencia. Hogyan látja: mi a magyar reformátusság helye és felelőssége a globális református közösségben, különösen most, amikor több kérdés is vitákat váltott ki?

Egyelőre csak a saját véleményemet tudom megfogalmazni, hiszen a nagygyűlés végső dokumentumai még nem készültek el, azok kiadása később várható. Ebben a szakaszban elhamarkodott lenne határozott állás pontot megfogalmazni egy olyan ügyről, amely még nem végleges. Úgy látom, azok a református teológiai központok, ahová év századokon át tanulni jártunk – gondolok itt a svájci, németországi vagy hollandiai egy házakra –, az utóbbi időben túlnyomórészt a progresszívnek nevezett irányba mozdultak el. Egyháztörténészként is mondom, ha az egyház válságba került, az mindig akkor következett be, amikor már nem az evangéliumot tekintették elsődlegesnek, hanem helyette emberi gondolatok kerültek előtérbe, és azok megelőzték Isten szavát. Minden megújulás és felemelkedés akkor történt, amikor az egyházak visszataláltak az evangéliumhoz.

A magyar reformátusságra ebben a helyzetben különösen nagy felelősség hárul, még akkor is, ha számszerűen kisebbségben vagyunk a világ reformátusai között. Minden tagegyház és egyházkerület megerősítette: nekünk a Szentírás és a hitvallásaink mellett kell kitartanunk. Ez az egyetlen út, amelyen járhatunk.

Mit tanulhatunk ezekből a nemzetközi folyamatokból – akár pozitív, akár elgondolkodtató értelemben – a saját egyházi életünkre nézve?

Szeretném kiemelni: a felelősségünk nem az elzárkózásban, hanem abban áll, hogy tudjunk párbeszédet folytatni minden jó szándékúval, hasonlóan gondolkodóval. Meg kell találnunk azt a közös nyelvet, amely nem enged az alapelvekből, mégis előrevisz bennünket.

Térjünk át a jövő évre: hol tart most diaszpórakonferencia előkészítése, és milyen főbb kérdések kerülhetnek napirendre?

A találkozó programja még nem végleges, de már most látható, hogy olyan megkerülhetetlen kérdések kerülnek majd napirendre, amelyekről nekünk felelősséggel kell szólnunk. A gazdasági migráció következtében ma már Európa nagyvárosaiban, sőt a tengerentúli térségekben is él olyan jelentős magyar református közösség, amellyel nekünk mindenképpen kapcsolatot kell tartanunk. Együttműködést kell kialakítanunk a partneregyházainkkal, illetve az e területen dolgozó magyar református egyházközségekkel, amely révén el tudjuk látni az igehirdetési, lelkigondozói szolgálatot a körükben. Ugyanilyen sürgető kérdés a diaszpóra lelkész utánpótlásának megoldása is. Ez az ügy csak közös felelősségvállalással és együtt gondolkodással juthat előbbre.

A Generális Konvent tanácskozásai mindig felidézik a közös felelősségünket. Ön szerint mi most ennek a legfontosabb üzenete?

Az elmúlt több mint három évben a kár pátaljai testvéreink helyzete rendszeresen kiemelt napirendi pontként szerepel. Róluk rendszerint a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Zán Fábián Sándor számol be – olykor személyesen, máskor online, attól függően, megkapja-e az utazási engedélyt. Ezúttal személyesen is részt tudott venni az ülésen. Nekünk kötelességünk, hogy lélekben és akár anyagiakban is támogassuk az ott maradókat. Minél tovább elhúzódik ez a küzdelem, annál több kezelhetetlen, orvosolhatatlan helyzetet hoz létre. Úgy gondolom, ez önmagában is a közösség és az egység egyik legszebb megvalósulása.