Csak szállásadók vagyunk
Mit tehet a keresztyén szülész, aki életekért felel, de nem befolyásolhatja páciensei döntéseit? Hogyan segíthetjük a házaspárokat a tudatos családtervezésben, és megszólalhat-e ma is hitelesen a keresztyén hang a magzati élet és a nagycsalád értékéről? Tolnay Lajos, a Budai Irgalmasrendi Kórház nőgyógyászati ambulanciáját vezető főorvos saját tapasztalataival és bizonyságtételével válaszol ezekre a kérdésekre.
Tolnay Lajos három és fél évtizedes praxisában több mint háromezer újszülött világra jötténél segédkezett, és ezekkel együtt öt-hétezer szülésben működött közre. A szülészi lét olykor ellentmondásokat is rejt, hiszen a hivatást gyakorlóknak bizonyos esetekben abortuszt kellene végezniük. Ő lelkiismereti okokból sohasem vállalt művi terhességmegszakítást.
ÍTÉLKEZÉS HELYETT HITVALLÁS
Tolnay Lajos különleges helyzetben van: egy egyházi fenntartású kórház szülészeti- nőgyógyászati ambulanciáját vezeti. A hozzá fordulók ismerik a szemléletét. Sok kismamának biztonságot ad, hogy olyan szakember gondozza őket, akinek gondolkodása az élet tiszteletére épül – sőt van, aki kifejezetten ezért fordul hozzá. A főorvos elmondása szerint akikkel hétről hétre találkozik, valóban ajándékként élik meg a gyermekáldást.
A másik munkahelyén annak megállapítása is a feladatai közé tartozik, fennáll-e a terhesség, és jogi értelemben megszakítható-e. Hite szerint az abortusz melletti döntés hasonlít a lejtőn megindult kerékhez, amelynek lendületét csak egy nagyobb erő képes más irányba terelni. Ez pedig Isten ereje.
Szülészként nem befolyásolhatja a nők döntését; csak a feltett kérdésekre válaszolhat, és felelős szempontokat adhat. Előfordult, hogy óvatosan rákérdezett: nem volna hely még ennek a kicsinek a családban? Több alkalommal átélt olyan gondviselésszerű pillanatokat, amikor egyetlen mondat hozott áttörést. Így értette meg akkor döntése súlyát egy fejlesztőpedagógusnak készülő fiatal anya, amikor az orvos emlékeztette: ha hivatása mások életének könnyebbé tétele, saját gyermekéért nem tenne meg annyit, hogy megszüli? Egy asszony döntésében pedig a nyakában lógó medál ihlette kérdés jutott eszébe: a Szűzanya vajon mit szól ehhez?
Egy általa kísért hívő édesanya úgy döntött, világra hozza súlyosan sérült, orvosilag nem kezelhető magzatát. Az újszülött tíz percet élt az anya karjaiban. – Emberhez méltóan érkezett a földi életbe és ment el – mutat rá az orvos. Később egy újságcikkben az asszony már háromgyermekes édesanyaként hálával emlékezett arra, hogy lehetősége volt tiszta lelkiismerettel elgyászolni gyermekét.
AZ ABORTUSZRÓL
Abortuszon a köznyelv többnyire a művi terhességmegszakítást érti: azt az orvosi beavatkozást, amelynek során a várandósságot szándékosan, jogszabályi keretek között megszüntetik. Az orvosi szaknyelvben azonban a fogalom tágabb értelmű, és gyűjtőnévként használatos: nemcsak a művi terhességmegszakítás tartozik ide, hanem a spontán vetélés, illetve azok az esetek is, amikor a terhes nő életének vagy egészségének megóvása érdekében mesterségesen idéznek elő vetélést.
LÁTHATÓ VALÓSÁG
A szakmai vezető szerint nagy a különbség aközött, hogy valaki terhességnek vagy várandósságnak éli meg az állapotát. A média próbálhat valamilyen felkapott szóhasználatot ránk erőltetni, de hívőként úgy látja: „az anyaméh gyümölcse jutalom.” Az orvosnak nem feladata erről meggyőzni a szülőt, de a fizikai valóságot meg tudja mutatni. Az ultrahangon a szülők kis segítséggel megláthatják és meghallhatják azt az életet, akinek már érzelmi reakciói és sajátos, „becsomagolt” személyisége van – fogalmaz.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!