Mit tanít a Szentírás a pornográfiáról?
Már az ókor népei – a görögök, rómaiak, indiaiak – készítettek a nemi izgalom felkeltésére alkalmas irodalmi és képzőművészeti alkotásokat, ezeknek elterjedése és hatásfoka azonban korlátozott volt. A modern technika – a filmipar és az internet – megjelenése hozta el az áttörést, azaz ma már elég egy telefon a pornográf tartalmakhoz való hozzáféréshez, amelyek megtekintése ráadásul gyors és tartós függőséget eredményezhet. A jelenséget feldolgozó szakirodalom szerteágazó: a pornográfiaipar számaitól és az érintettség mértékétől kezdve az egyénre és a társadalomra gyakorolt hatáson át a törvényi szabályozás és a szabadulás lehetőségeinek átgondolásáig terjed. De vajon van-e mondanivalója a Szentírásnak a pornográfiáról? Igen, van. Az alábbiakban ebből a mondanivalóból fogunk egy csokorravalót átnyújtani a kedves olvasónak.
„Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,21–25)
1. A bibliai szexuáletika origója az első házasságkötés leírása. Az 1Móz 2,21–25 rámutat, hogy (1) Isten férfivá és nővé teremtette az embert, (2) a két nem testileg és lelkileg is különbözik egymástól, (3) ez a különbözőség nem feszültséget, hanem a kiegészülés, a teljessé válás és az öröm érzését hozza el, (4) a házasság minden más kapcsolati formát megelőz, (5) a házastársak nyíltan állnak egymás előtt, nincsenek titkaik, szégyellnivalójuk. A bibliai narratívának abban az időszakában járunk, amelyet a szentíró így foglal össze: „...látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó…” (1Móz 1,31) Ez tehát az ideális, jobb nem lehet. Kinek jutna eszébe ilyen körülmények közt azt mondani: „De jó lenne megnézni egy tizennyolc karikás filmet!”?
2. A fordulópontot a bűneset hozta el, amely – szexuális vonatkozásban is! – pusztító következményekkel járt. Az 1Móz 3,7 szerint a férfi és a nő kapcsolatában megjelent a szégyen, a titkolózás. Továbbra is vágyakozunk egymásra, hiszen ez kitörölhetetlenül belénk van kódolva, de önátadásunk örömébe már fájdalom is vegyül, ezért lényünk egy részét nem osztjuk meg még a házastársunkkal sem, és amit ő megoszt velünk, azt is csak részlegesen vagyunk képesek befogadni.
„Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.” (1Móz 3,7)
Micsoda feszültség! Vágyaink egyre inkább a vágyálmok világába kerülnek át. És végső soron mi másról szól a pornográfia, mint ezeknek a vágyálmoknak a dédelgetéséről? Ébren akarunk álmodni. Az 1Móz 3,16b egy másik, de hasonló eredménnyel járó következményre hívja fel a figyelmünket: a társak vetélytársakká váltak.
„Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” (1Móz 3,16b)
A „vágyakozni fogsz férjed után” nem a feleség szerelmének intenzitására utal, hanem arra, hogy át akarja venni a vezető szerepet a házasságban. Az „ő pedig uralkodni fog rajtad” kitétel szerint ez az igyekezet nem jár sikerrel, mindazonáltal a férfi szerető vezetése is átalakul, önkényessé, öncélúvá válik. És a társak, akik – ha csak részben is, de – vetélytársakká váltak, miként találhatnának teljes örömöt egymásban? A szomorú válasz az, hogy sehogy. A pornográfia azonban – mint minden hamis evangélium – földi paradicsomot ígér: azt sugallja, hogy a szexuális egyesülés által a férfi és a nő harmóniája helyreáll, megbékélnek egymással.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!